Tamasi Mihály: A forradalmi mozgalom makói harcosai. A Makói Múzeum Füzetei 20. (Makó, 1977)

SVIHLA ANDRÁS (Makó, 1880. január 30— Budapest, 1945. január) Építőmunkás. Állványozóként dolgozott. Az első világháborúban orosz fogságba esett, Szovjet-Oroszországban bekapcsolódott a forradalmi mozgalomba, megismerkedett a bolsevik eszmékkel. 1918-ban hazatért, a polgári demokratikus forradalom győzelme után Makón a katonatanács szervező munkájában vett részt. A Tanácsköztársaság győzelme után katonai városparancsnok-helyettes lett. Az ellenforradalom győzelme után 1922-ben a szegedi törvényszék lázadás címén 3 évi börtönbüntetésre ítélte. Börtönből való szabadulása után rendőrségi megfigyelés alatt tartották. A Horthy-rendszer éveiben Szőregen, Szegeden, Fejér megyében élt, majd Budapestre költözött. Sokszor volt munka nélkül. Bejárta az országot, hogy munkát találjon. Részt vett az építőmunkások szakszervezetének harcaiban. 1945. januárjában Budapesten, az ostrom idején — miközben a harcoló szovjet katonáknak igyekezett segítséget nyújtani — a fasiszták tüzében életét vesztette. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 121, 22. Tamasi Mihály: A munkásügy elfeledett makói harcosai. Csongrád megyei Hírlap 1972. ápr. 29. SVIHLA ISTVÁN (Makó, 1873. június 23.—Makó, 1945. augusztus 19.) Építőmunkás. Állványozóként dolgozott. Az első világháború idején orosz fogságba esett, Szovjet-Oroszországban részt vett a forradalmi mozgalomban. 1918ban hazatért, az őszirózsás forradalom győzelme után Makón a katonatanács tagjává választották. A forradalmi szellemű katonák szervezkedésének egyik irányítója. Az 1918. november 6-án tartott népgyűlésen a Makói Nemzeti Tanács tagjává választották. A szociáldemokrata páttszervezetben létrejött kommunista csoport tagja, a tanácshatalom győzelme után a város katonai parancsnoka. A bosszúért lihegő ellenforradalmi rendszer bírósága a tanácshatalom alatti tevékenységéért börtönre ítélte. Szabadulása után a 20-as évek közepén Ausztriába emigrált, ahol részt vett a kommunista pártmunkában. A 30-as években visszatért Magyarországra, Makóra. Idős kora, betegsége miatt már nem tudott részt venni az illegális kommunista mozgalomban, a Vörös Segély mozgalmat támogatta. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 55, 57, 73, 90, 137, II. 187. Tamasi Mihály: A munkásügy elfeledett makói harcosai. Csongrád megyei Hírlap 1972. ápr. 29. SZABÓ JÁNOS (Makó, 1899. augusztus 7.—Makó, 1967. február 15.) Hagymakertész. Makón a szociáldemokrata pártszervezetben 1918. decemberében megszerveződött kommunista csoport tagja. A Tanácsköztársaság idején vörös katonaként harcolt. A 20-as évek közepén újjáalakult makói szociáldemokrata pártszervezet tagja, a húszas évek végétől a baloldal egyik vezetője. Az 1929-ben megtartott helyi választáson az SZDP jelöltjeként bekerült a megyei törvényhatósági bizottságba. A 30-as évek elején az SZDP helyi szervezetének vezetőségi tagja és egyik vezetője a Magyarországi Eszperantista Munkások makói csoportjának. 9