Tóth Ferenc: A makói rév és híd. A Makói Múzeum Füzetei 19. (Makó, 1977)

azok a boldogtalanok, akik Szegedről jőve mindkét napon túlrekedtek a Maroson, s ha agyig érő sárban vissza nem akartak kocsirozni Szegedre vagy Zomborra, hát az erdőszéli hotelba voltak kénytelenek meghálni."

2

6 Joggal panaszolja Molnár Albert, a református algimnázium tanára is, hogy „hányan vannak közülünk, kiket egy vagy más baja arra kényszerit, hogy a marosi kompot használja többször vagy kevesebbszer évenként, vagy Bánátba vagy Szőregre a vasúthoz vagy a szegedi piacra vagy a törvényszékhez utazva? Mennyi kellemetlenségnek vagyunk ilyenkor kitéve a kompnál? Hányszor várakoznunk kell, mert vagy sok kocsi megelőzött már vagy a túlsó parton áll a komp, sokszor pedig egyáltalán meg kell várnunk a reggelt, hogy átjuthassunk. Hát még mikor csak a madár járhat a Maroson át, az ám csak a kellemetlenség annak, akinek mennie kellene. Hányszor fizettünk a mondott esetekben a révésznek forint borravalókat, hogy haladhassunk. Mennyibe kerül sokszor az, hogy dolgunkat be nem végezhetve is sietnünk kell, hogy a kompról le ne maradhassunk."

2

7 Molnár Albert a hídépítés érdekében is szót emel: „íme, eleget van módunk hallani, hogy városunkból, mint hajdan az Attila által ostromolt Aquilejából a gólyák, készülődnek elköltözni a szerencsefiak, mint olyan helyről , melynek múltjában nincs öröm, jövőjében nincs remény. Hát elmenjünk mi is? Vagy megadva magunkat balsorsunknak összedugott kézzel nézzük, mint hanyatlik napról-napra városunk? Nézzük, miként néptelenedik piaca. Ha a marosi állanó híd építését elmulasztjuk, ezzel Makó felett gyönyörűen elénekelhetjük a requiemet".

2

8 A tárnoki komp A századforduló idején makói földnélküliek és szegényparasztok 444 parcella 1000 négyszögöles földet vásároltak a kincstártól az apátfalvi határhoz tartozó Tárnokon. 1903-tól engedély nélkül rév átjárót tartottak fenn Makó és Apátfalva határában az ún. Fehérháznál. Vigh Bálint és neje egy korhadt dereglyén naponta kétszer — reggel és este — háromszáz „szocialistát" szállított át. Patkós Mihály folyamfelvigyázó erélyesen fellépett ellenük a jogtalan komphasználat miatt, mire azok elzavarták a helyszínről. A megrettent felvigyázó lövésre tartott fegyverrel szaladt Makóig. A nép meg kiáltotta utána: „Meg kell fogni, hasát kihasítani, a gyepen a bélit széjjel szórni."

2

9 Szakács Gábor és 178 társa 1904-ben személy és teherszállításra alkalmas magánhasználatú kompjárat engedélyezését kérte a tárnoki birtokosok részére. Az alispáni hivatal ehhez hozzájárult, de az aradi folyammérnökség a határozatot megfellebbezte. Végül 1907- ben a Kereskedelemügyi miniszter jóváhagyta az engedélyt. A kompjárás helye Makó-Apátfalva határszélnek a Maros folyó jobb parjával képzett metszéspontjától felfelé számított 230 méterre esett. Fenntartója a Makón székelő Tárnoki Gazdasági Egyesület volt. Mint magánhasználatú kompot a tárnoki dűlőben földbirtokkal nem rendelkező egyének sem díjazás mellett, sem díjmentesen nem használhatták. A sodronykötelet part magassságában voltak kötelesek kifeszíteni. 2

6 Állandó híd, hol késel az éji homályban? Maros 1876. február 27. 2

7 Maros 1876. október 29. 2

8 Maros 1876. október 29. 2

9 CsmL Csanád megye alispánjának kigyűjtött iratai. 130. sz. doboz. 34