Kelemen Ferenc: Régi idők – Régi emberek. Karcolatok Makó múltjából. A Makói Múzeum Füzetei 18. (Makó, 1976)
Régi idők - A lesi szőlő keletkezése
Mindezeken felül a bécsi kormányzat is nehezítette a polgárok életét. Ugyanis az előbbi két rossz esztendő következtében igen felgyűlt a makaiak adótartozása. Az aradi pénzügyigazgatóság júniusban — éppen a gyászos kilátású aratás idején — egy század német katonát rendelt ki a hátralék behajtására. A városi tanács közvetlenül a bécsi pénzügyminiszterhez fordult az executio felfüggesztése tárgyában, ami szerencsére sikerült is. Ugyancsak nyugtalanságot keltett a fogyasztási adó ügye is. Azt a kincstár nem maga kezelte, hanem bérbe adta. Ezt a haszonvételt az előző évben a város bérelte évi 9000 forintért. Mivel egyéni árverező nem jelentkezett, a pénzügyi hatóságok ugyanezért az összegért továbbra is a város nyakába akarták varrni a regálé bérletét. A tanács a rossz bortermésre és a nagyon csökkent húsfogyasztásra való hivatkozással nem vállalta a súlyos terhet. A főbíró és főjegyző decemberben Bécsbe törekedtek a pénzügyminiszterhez, aki az előadott érvek alapján felére szállította a fogyasztási bérletet. Az aszályt követő nyomorúság nemcsak anyagiakban, hanem erkölcsi téren is mutatkozott. A reménytelenül nincstelenek lopásokra, sőt rablásokra is vetemedtek. Az irigység és bosszú kártevő indulatokat fakasztott, és nemegyszer gyújtogatás következtében tüzesetek keletkeztek. A tanács a maga erőfeszítésén kívül a felső szervekhez fordult, kérve az ilyen visszásságok megfékezését. Megállapítható, hogy az egyszerű emberekből alakított városi tanács Urbanics Imre főbíró vezetésével körültekintő és hasznos munkát végzett a súlyos megpróbáltatás elhárításában. Legtöbbet persze a lakosság zömét tevő mezőgazdasági munkások szenvedtek, akik a nyomorúság közepette verejtékes küzdelmet vívtak maguk és családjuk mindennapi szűkös kenyeréért. A gazdák és iparosok egy-két normális hozamú esztendő után kiheverték a természeti csapást, de a lerongyolódott munkás nép még — az iratok tanúsága szerint — az 1870-es években is hatósági támogatásra szorult. Csongrád megyei Hírlap, 1963. aug. 7. A lesi szőlők keletkezése A Maros rakoncátlan árja a XVIII. század végén és a XIX. század elején több ízben nagy kárt tett városunknak mind külső, mind belső részein. Ezzel a ténnyel áll összefüggésben a makói szőlők területének rohamos csökkenése. Amíg a XVIII. század közepén a szőlőföldek terjedelme 4-500 kat. holdra tehető, addig a század végén ez a művelési ág harmadára zsugorodott. Az 1830-as évek elején helyi és országos összefogással sikerült a Marost annyira megfékezni, hogy közvetlenül a gáton belül biztonságosnak látszott már új szőlők telepítése. A városi tanácsnak érdeke fűződött ahhoz, hogy a bordézsmából minél több jövedelme legyen, azért Bánfi József megyei tisztviselőt (ivadékai ma is Makón élnek) felkérte, hogy az alkalmasnak látszó, Lesinek nevezett területen egy egyesülést hozzon létre, mely a kijelölt részt megváltva, azon szőlőt, gyümölcsöt és veteményt termeljen. A gondolat hamarosan népszerű lett, mert 1835-ben 70, darabonként 200 négyzetöles területnek került vevője és így a szentlőrinci szőlők mellé egy új, 10 kat. holdnyi szőlőföld csatlakozott, mely eredeti nagyságát máig is megtartotta. Mint az egykorú jegyzőkönyv mondja, ,,a Méltóságos Földes Uraság engedelme és a Nemes Vármegye jóváhagyása mellett" a várostól árverés útján, örök áron, 39 személy meg is vásárolta a szóban forgó területet. 7
