Kelemen Ferenc: Régi idők – Régi emberek. Karcolatok Makó múltjából. A Makói Múzeum Füzetei 18. (Makó, 1976)

Régi idők - Amikor a makói vásárokat még a Maros partján tartották

Az új tulajdonosok a város társadalmának minden rétegét képviselték. Az akkori nemesi rendből Szilessy Pál, Dobsa Sámuel, Forster Károly, Bánfi József, Major Miklós (később polgármester) vásároltak az új szülőföldekből. A gazdálkodók közül ismertebb nevek: Nagy István, Kalász János, Sipos János, Fodor János, Bódi András és Görbe Sámuel. Iparosok is kerültek az új szőlőbirtokosok között, Daki Mihály és Tengerics János. A kereskedőtársadalmat pedig Politzer Izrael és Gráner Ignác képviselte. Négy év elteltével a területnek több mint harmadrészén zöldelltek a venyigék, és 1840-ben már általában szüreteltek az új ültetvényeken. Az 1836. évi törvények folytán nálunk is mód nyílt hegyközségek alakítására. A Lesi szőlő tulajdonosai éltek is ezzel a lehetőséggel, és 1840. március 3-án 12 pontban összefoglalták jónak látott határozataikat ezen a címen: ,,Az Úgy Nevezett Lesi Veteményes Kertek Eránt Egyesült Erővel Tett Hasznos Rendszabások". Ennek a megsárgult írásnak megmentését Bárányi Lajos órás- és ékszerészmesternek köszönhetjük. Az alapszabályok különben igen érdekesek. Kimondják, hogy a szőlő egész területét egy öl szélességben körül kell árkolni, de egyesek a maguk darabját nem keríthetik be. Elhatározták továbbá, hogy csőszt fogadnak, akit jól fizetnek, hogy erre a hivatalra „jobb hírű ember is ráadhassa magát." Javadalmát parcellánként (200 négyzetöl) 2 frt 86 kr-ban állapították meg. Máté János csősznek kötelessége volt az ,,éjjel nappali felvigyázás", ha valami termény elveszett, a kártevőt meg kellett neveznie, amennyiben ezt nem tudta, a kárt ő térítette meg. Árnyéktartó fákat a parcellák határára tilos volt ültetni. A „szegre húzó" tulajdonos 10 forintig bírságolható. Előfordult, hogy a facsemetéket „elorozták". Ilyen esetben a tettes 30 kr-tól 3 frt-ig bírságolható. A határoló árkot a közvetlen mellette levő tulajdonosok tartoznak gondozni, és csak a hegyközség által letett pallókon lehetett azokon átkelni. Kocsiutat kettőt, gyalogösvényt pedig előre hatot, keresztbe pedig négyet hagytak. Az alapszabályokat a püspöki uradalom részéről Nagy Lázár ügyész, a vármegye nevében Posonyi Ferenc főszolgabíró (később polgármester) hagyta jóvá. Az első hegybíróvá Nagy István tekintélyes gazdát választották. A Lesi szőlő területe az elmúlt 112 év folyamán nem változott. A napos ma is négy kisláncot, a parcella pedig két kisláncot jelent. Az egész terület 17 200 négyzetölet tesz ki. Ezek a darabok a keletkezés óta nyilván sokszor cseréltek gazdát, és az eredeti tulajdonosok leszármazói közül is alig akad ma már valaki. Az emberek változnak, de életünk alapja, a föld, változatlan, örök! Délvidéki Független Hírlap, 1947. X. 25. Amikor a makói vásárokat még a Maros partján tartották A török után újra települő Makó vezetői minden erővel arra igyekeztek, hogy a város vásártartási jogát visszaszerezzék. Ezt a kívánságot III. Károly 1724-ben teljesítette is, amikor megengedte, hogy Judica, Szt. István és Szt. Erzsébet napján országos vásárokat tarthassanak Makón. A Szt. Iván napi vásár jogát pár évtizeddel később, a püspök-földesúr közbejöttével sikerült biztosítani. Ez a négy vásár nagy lendületbe hozta a város fejlődését annyira, hogy 1717-től számított alig 70 év alatt a lakosság létszáma megtízszereződve, elérte a 8000-et. Különös jelentőségűek voltak a kirakodó vásárokat megelőző baromvásárok, melyek rendjére nézve szabályzatot alkotott a város 1784-ben, a tanácsi jegyzőkönyvben. 8