Kelemen Ferenc: Régi idők – Régi emberek. Karcolatok Makó múltjából. A Makói Múzeum Füzetei 18. (Makó, 1976)

Régi idők - A „szűk esztendő" Makón

Ha az ember lapozza a város vonatkozó iratait — jegyzőkönyveket és egyéb korabeli dokumentumokat — megdöbbentő kép bontakozik ki szeme előtt. Ahogy az utolsó, vékony hótakaró elolvadt a földekről, áprilistól augusztus végéig, teljes öt hónapon át egyetlen csepp eső sem hullott az aszú legelőkre és vetésekre. Csak a Marost kísérő galéria-erdők füve és fái zöldikéltek az egész határban. A kukorica, hagyma és gabonák kizárólag ritka harmaton tengődtek. A május 9-i jegyzőkönyv panaszolja első ízben a nagy szárazságot. A város hatalmas területű legelőin nem találtak táplálékot a jószágok. A gazdák a szintén szűkös tavalyi termésű takarmányt kénytelenek etetni. Kétségbeesve vetették fel a kérdést: mi lesz télen? Mivel abban az időben a földmunkák teljesítéséhez az állati erőt főleg a jármos ökrök szolgáltatták, a május 11-i közgyűlés úgy határozott, hogy a Csipkés és Landor erdőben megengedi ezer darab ökör legeltetését, fejenként két forint díj mellett. Május 23-án azonban már a lovak és tehenek legeltetésére a Ludvár erdőit is átengedték az előbbivel azonos feltétel mellett. A június 24-i közgyűlés szomorúan állapította meg a vetések vigasztalan állapotát, melyek a beléjük szórt magot sem adják vissza. Ezért a nagyszámú rászorulónak városi kölcsönt helyezett kilátásba, de amellett állami támogatásért is folyamodott. A kár megállapítására öt bizottságot szervezett. Augusztus 8-án a város megbízottjai az aldunai Apatinba utaztak takarmányt vásárolni. A lakosság helyzete kétségbeejtő volt. Még a jobb gazdák egy része sem rendelkezett vetőmaggal, a kétholdas járandó-birtokosok közül senki sem tudott vetni, a mezőgazdasági munkások pedig — nem jutva keresethez — családostól az éhínséggel küzdöttek. A városi tanács az általános szükség enyhítésére minden ,,tőle telhetőt" megtett. Az ingatlantulajdonosok közt — telekkönyvi bekebelezésre — 19 000 forint állami kölcsönt, a maga tőkéjéből pedig 13 500 forint kölcsönt osztott ki, emellett szintén kölcsönképpen vetőmagot biztosított az állami magtárakból, 870 törpebirtokosnak a tanács élésre és vetőmagra 2623 köböl búzát eszközölt ki. A házas zsellérek részére pedig élésre 388 köböl búzát juttatott a tanács. A mezőgazdasági munkásokat a szeged-aradi országút építésénél „inségmunkával" foglalkoztatta. Aki közülük ott nem tudott elhelyezkedni, azt útiköltséggel támogatta, hogy az ország más részében kereshesse kenyerét. A városnak ekkor 191 nyilvántartott szegény polgára volt. Ezek részére is juttatott a tanács 295 köböl búzát. Az ínség leküzdésére a kormányzat országos „könyöradomány" gyűjtési akciót indított, amiből Makó segélyezésére 1800 forint jutott. A helybeli gyűjtés mindössze 401 forintot tett ki, amit zömmel a kispénzű értelmiségiek adtak össze. Jellemző, hogy nagyobb gazdák neve nem szerepel a gyűjtőíveken. Megemlítendő még, hogy 1863—64. telén egyes személyek és egyesületek mintegy 500 ebédet osztottak ki az ínségesek között. Az akkor 27 000 lakosú város közönségét nemcsak az alapvető szükségletekben, hanem a napi élet apró hiányosságai miatt is sok kellemetlenség érte. Eleiem híján a jószágok tömegesen pusztultak el, a hús és a baromfi ára igen felszökött. Sok baj volt a vízzel is. A kutak kiszáradtak, így a vizet nagyrészt a Marosról kellett hordani kocsival vagy vászonkorsókkal megrakott talicskákon. A gyakori tűzesetek miatt — oltási lehetőség hiányában — nyugtalanság, sőt rettegés közepette éltek az emberek. Legrosszabb körülmények közt sínylődtek a napszámból élő mezőgazdasági munkások, akiknek — munkaalkalom híján — a jövő aratásig a legnagyobb nélkülözések közt ki kellett tartaniuk. A takarmányhiány miatt az állattartó gazdák is nagy szükségben voltak. A takarmány ára hihetetlenül felszökött, ha egyáltalán lehetett ilyesmit kapni. Jószág alá alomnak általában faforgácsot vagy avult zsuptetőt használtak. 6