Kelemen Ferenc: Régi idők – Régi emberek. Karcolatok Makó múltjából. A Makói Múzeum Füzetei 18. (Makó, 1976)

Régi idők - A „szűk esztendő" Makón

számla összege 10 frt 45 kr-ra rúgott, mely a benyújtáskor, 1775. augusztus 23-án ,,Bötsületesen ki Füzettetett". Sokkal bővebb és többet mondó Krajner Ferenc kovácsnak 1792. novemberétől, 1793. februárjáig nyúló számlája, melyen meglátszik egyrészt az ipari elnevezések német eredete, másrészt II. József kalapos király németesítő törekvésének eredménye. A rúdvéget ugyanis „Spitz"-nek, a fogatot „tsuk"-nak, a számlát pedig „Auszug" nak mondja. Az árakat illetően érdekes megemlíteni, hogy egy új lópatkót 10 kr-ért, egy ócskát pedig 3 krt-ért vert fel a mester. Krajner Ferenc nyilván az állatok orvoslásával is foglalkozott, mert a többi közt egy ilyen tétele is szemünkbe ötlik: „Tíz lovon vágtam 22 eret és száját is kitisztítottam 3 frt 29 kr." A benyújtott követelést egyébként azonnal kifizette a város, és ennek megtörténtét a „maiszter" így ismeri el: „Ezen összeget Igaz Benedek Esküt Biró Uram nekem kifizette, és eö Kegyelmét erről quietálom". Ezek mellett sok adatot nyújt ez a számla városunk akkori viszonyairól is. Megállapítható belőle, hogy a mondott időben 8 lovas legény (hadnagy) vigyázott főleg a külső részek biztonságára. A belső terület rendjének fenntartása inkább a 4 kisbíró hatáskörébe tartozott. Makó abban az időben három pár fogatot tartott és ezeket nem mezőgazdasági munkára, hanem kizárólag „forspont" (előfogat) céljára használta. A város bíráinak (főbíró és helyettese az esküdt bíró) sokszor akadt dolguk: a „Bötsületes Tanács" képviseletében hol a szegedi kamarai hivatalnál (az állami adók kezelősége), hol a Temesváron lakó földesúrnál, sőt ritkán még Bécsben is; de az itt átutazó hivatalos személyek fuvarozásáról is gondoskodniok kellett. Rövid útra a „kistsézát", hosszabbra pedig a „nagytsézát" használták. A nagyobbik kocsi használati céljához képest — kényelmes ülésekkel és esőtől védő ernyővel volt ellátva, hogy tűrhetővé váljék az akkor nagy fáradtsággal és néha veszedelmekkel járó utazás. A számlából különben az is kitűnik, hogy „Birák Uramék" éppen ezi dőtájt jártak Bécsben, mert az írás egyik sora ezt mondja: „Nagytséza tengelyének kitserélése az Bétsi út után 3 ft 18 krajcár." Ezeken kívül az egyházak és a város viszonyára is bizonyos fényt vet Krajner Ferenc számlája. Négy tételt is találunk benne, mely egyrész a „Catholica Eclesia" másrészt a „Reformata Eclesia" épületein teljesített kovács munkákról tesz említést. Ugyancsak nyomát találjuk annak, hogy az akkor kizárólag egyházi iskolaépületek tatarozási munkálatai is a város költségére történtek. A városi levéltár adatai szerint tehát Tömösváry Péter az első makói kereskedő és Krajner Ferenc az első makói iparos, akinek híre-neve a XVIII. századbeli hivatalos iratok közt fennmaradt. Délvidéki Független Hírlap, 1947. október 12. A szűk esztendő" Makón Mióta Magyarországon nyilvántartják a meteorológiai jelenségeket, sohasem jegyeztek fel olyan méretű aszályt, mint a száz év előttit 1863-ban. Az én gyermekkoromban az akkori öregek még sűrűn emlegették ezt az ínséges „szűk esztendőt". Jókai a „Szerelem bolondjai" c. regényének „Rettenetes év" fejezetében leírta ennek az időnek nyomorúságát. Az aszály különben országos volt, de legjobban sújtotta a Tiszántúl déli részét, amibe Makó is esik. 5