Kelemen Ferenc: Régi idők – Régi emberek. Karcolatok Makó múltjából. A Makói Múzeum Füzetei 18. (Makó, 1976)
Régi emberek - Juhász Gyula
RÉGI EMBEREK Juhász Gyula Juhász Gyula hajdan való makai szállása jó karban tartva, külsőleg ma is 50 év előtti formájában áll. Az épületet a költő születésének 70. évfordulóján (1952) emléktáblával jelölték meg. A hajlék belseje idők folyamán teljesen átépült. Juhász Gyula a bejárattól balra eső, kétablakos szobában kvártélyozott. Ebben — még a költő által használt állapotában — mint szomszéd, gyakran megfordultam. 1913. augusztus 31. Papp néni nyilván várt valakit, mert többször kikukkantott az akkor Lonovics László utca 9. (ma József Attila u. 13. — szerk.) számú ház kapuján. Takaros kis hajlék ez, úgy fest, mintha játékos törpék mézeskalácsból építették volna. Élénk színű falait olyan alacsonyra vágott ablakok tagolják, hogy egy hosszúnyakú gúnár könynyen bepislanthat rajtuk. Négy apró szoba van benne; közülük hármat Papp néni nőtlen tisztviselő-féléknek szokott bérbe adni, a csendes udvari szobában pedig maga húzódik meg. Korán elhalt kőmívesmester férje sikerítette ezt a házacskát, melyben hat gyermekét férfitámasz nélkül, hősi küzdelemmel nevelte fel a magára maradt édesanya. Magzatai immár kirajzottak innen, és mostanság csak látogatóban fordulnak meg szülőházukban. Milyen jól tette a boldogult, hogy felépítette ezt a házacskát. így gondoskodott felesége öreg napjairól, aki amellett, hogy fedél van a feje felett, a ,,szobaurak" gyér koronáiból meg is él. Ez lesz az! — villant fel Papp néni, mert észrevette a rozzant konflist, mely a Püspökkert hosszú deszkakerítése mellett egyre közelebb zörgött. A vak ló megtorpant a gyeplőrántástól, és éppen a kiskapu előtt megállt. - Isten hozta, tanár úr, már vártam! — üdvözölte Papp néni a jövevényt. A kocsiból udvariasan köszönő 30 év körüli férfiú szállt ki. Juhász Gyuláról van szó, akit most neveztek ki a makai gimnáziumhoz rendes tanárrá, és a ma 10 órakor kezdődő évnyitó értekezletre, egyben új állásának elfoglalására érkezett ide Szegedről. Szerény külsejű ember, akin nemigen akad meg a nők szeme. Kezében esernyő, fején fekete, puha kalap. Magas homloka és tömpe orra között bársonyfényű szempár tüzelt, melynek sugara a nemes kő ragyogásával fénylett, de bujkált benne valami bágyadt szomorúság. Rövidre nyírt vastag bajuszt viselt. Fekete öltözékében — a fametszetek kontraszt színeit idézve — ünnepélyesnek és zárkózottnak tetszett. A múlt héten már járt Makón, amikor bemutatkozott a gimnázium igazgatójánál, aki ide szállásra ajánlotta. Papp néni az első szobába tessékelte új lakóját. - Itt a szomszéd szobában Nikelszky doktor úr, a harmadikban pedig Ligeti szerkesztő úr lakik. A doktor úr Párizsban is tanult, és most ügyvédbojtár a Gerőirodában. Ligeti szerkesztő úr pedig a Makói Újságot írja. Nagyon kedves emberek, bizonyára hamarosan barátságot köt velük a tanár úr — fejezte be villáminformációját az öregasszony és kicsoszogott. Juhász Gyula magára maradt a szobában. Afféle vidéki hónaposszoba ez, amit havi 25 koronáért ad bérbe Papp néni. A sarokban ósdi ágy, a fal mellett frissen áthúzott heverő. Az ágy szomszédságában mosdókészség, a középen pedig viaszos vászonnal borított, nagyobbacska politúros asztal, felette ernyős villanylámpával. Ezután rendbe hozta magát — nemsokára 10 óra — és elindult a közeli gimnáziumba, az 1913—14. iskolai évet megnyitó konferenciára. Papp néni, miután rendet teremtett a szobában, szemügyre vette a tanár nyitva 11
