Eperjessy Kálmán: József Attila makói diákévei (Egykori tanárának visszaemlékezése). A Makói Múzeum Füzetei 16. (Makó, 1975)

Lelki meghasonlás

nyolc ismeretlen verse. A cikk szerint Ráfael Márta színművésznő engedte át a verset közlésre. Azt azonban nem említi, hogy került a kézirat nevezett színművésznő birtokába. És azt sem. hogy jelenleg hol van. Már gimnazista korában is mondogatta, hogy a költészet mellett valami kenyérkereső foglalkozás is kellene. Legszívesebben a tanári pályára gondolt. 1924 őszén be is iratkozott a jelenleg nevét viselő szegedi egyetem bölcsészeti karára, magyar francia filozófia szakra. De nem volt sokáig maradása, bár szép reményekkel indult. Az egyik szegedi lapban megjelent „Tiszta szívvel" című verse miatt felelősségre vonta Horger Antal professzor, „az egyetem fura ura". Önérzetesen ez volt a válasza: „Én egész népemet fogom és nem középiskolás fokon tanítani." Pesten a viszontlátás reményében búcsúztunk. Sajnos ez nem következett be. Az ő útja Bécsbe, majd Párizsba vezetett. Én Szegedre kerültem. 1929-ben hiába keresett, hogy átnyújtsa a „Nincsen apám, se anyám" című verskötetét. Tettamanti Bélánál hagyta, aki átadta nekem. „Eperjessy Kálmánnak szeretettel Szeged, 1929. február 7. József Attila." Azután jött a betegség, a meghasonlás, a sok nélkülözés és hajsza. 1937-ben pedig a megdöbbentő hír Balatonszárszóról, hogy a vonat elé vetette magát. Amidőn e sorok írása közben felidézem az 50 év előtt a Szépség koldusával nyilvánosság elé lépő József Attilát, meg kell vallanom, hogy mi, egykori tanárai nem sejtettük és nem is sejthetjük, ki jár közöttünk. Mi benne nem az eljövendő nagy költőt, hanem egy kedves, szeretetre méltó, kiváló tanítványunkat láttuk. 18