Tóth Ferenc: A makói városi parasztház telke. A Makói Múzeum Füzetei 15. (Makó, 1974)

16 Tóth Ferenc A kerítések életkora igen változó. A falkerítések állandó gondozás mellett sokáig megtették. Tetejét az eső, a hólé, a fagy, az alsó részét a felszivárgó nedvesség málasztotta. Sokfelé — különösen, ha hosszú volt a kerítésfront — támasztó oszlopokkal vagy bekötő fákkal kellett megerősíteni. A függődeszka kerítések a ringlinél mennek tönkre, ezért sokkal időtállóbbak a ringli nélküli, fektetett típusúak. A régi vastag colos kerítések 60 — 80 évig is megtették. A deszka tartósságát fokozta a helyenként alkalmazott karboliumozás — amelyet a nép kátrányozásnak nevezett — és olajfestékkel való bemázolása. A kerítéseknél is érvényesül a divat. Az újnak a meghonosítói mindig a jómódúak. Mire valamelyik válfaja elterjed és általánossá válik, egy frissebb, csinosa bb változat születik. Aki rangosabbat akar, korának legújabb típusát készítteti. így váltotta fel a földkerítést a fektetett deszkás, azt a mintás függődeszkás és így tovább. Ami egy adott időpontban nagygazda kerítés, az néhány évtized múltán a kisparaszti rétegekben is elterjed. A makói hagymakertész polgáriasultabb felfogású és sok más vidéktől eltérően Ethnographia LXXXV (1974)