Tóth Ferenc: A makói városi parasztház telke. A Makói Múzeum Füzetei 15. (Makó, 1974)
A makói városi parasztház telke 19 az új befogadására fogékonyabb 2 3 A rangkórság ma sem veszett ki az emberekből, ugyanis gyakran előfordul, hogy egészen jó állapotú kerítéseket kicserélnek betonra, nem akarnak a szomszédoktól lemaradni. Az új típusok nem tudják sohasem teljesen kiszorítani a régit, ez utóbbiak is tovább élnek. Az említett kerítésfajták az első világháborúig mind megtalálhatók a városban. Az egyszerűbbek a telek belső vonalára és a periférikus városrészekre szorultak ki. A fejlődés megmutatkozik abban is, hogy a házilagos készítést felváltja a mesteremberek szakavatottsága, a gazdaságból kikerülő egyszerű anyagokat pedig a nemesebb, költségesebb építőanyagok. A kerítések magassága állandóan emelkedik. A régi típusok nem haladták meg a 140 — 160 cm-t, de voltak 60 — 80 centisek is. A kapitalizálódás hozta magával a magas kerítéseket. A tanácsi előírás 1888-ban már 2 méterben jelöli meg. 2 4 2 3 FÉJA 1957, 266. 2 4 Építészeti szabályrendelet 1888. 15 Ethnographia LXXXV (1974)
