Tóth Ferenc: Makó telepöléstörténeti vázlata. A Makói Múzeum Füzetei 14. (Makó, 1974)

— 1699—1719-ig királyi szabadosok, — 1719—1741-ig az ideiglenes földesúrral szerződési viszonyban álló polgárok, — 1741—-1848-ig püspöki jobbágyok. A város személyes úrbéri szolgáltatás alól 1777-ig mentesül, mert ezt — a kisebb királyi haszonvételekkel együtt — évi összeggel váltotta meg a földesurától. Találóan írja Erdei Ferenc: „A város gazdasági-társadalmi fejlődése mégsem a jobbágyközösségbe való visszafejlődés jeleit mutatta ebben a korszakban, hanem ellenkezőleg: a dinamikus városfejlődés jeleit... A feudális restauráció minden erőfeszítése ellenére itt már a kapitalista fejlődés országos kibontakozása előtt létrejöttek a szabadabb vállalkozás feltételei... a város társadalma már régen kinőtt a jobbágyfalu kereteiből."

1

8 A nagyarányú népességnövekedéssel párhuzamosan épül ki a legnagyobb városrész: Újváros. Szirbik Miklós erről 1835-ben a következőket írja: „Még a mostani öregek emlékeznek arra az időre, midőn az Éren túl az oroszok és a zsidók telepedéseit kivéve egy ház sem volt... De ez a rész 60—70 esztendő alatt annyira nevekedett, hogy közel három negyed részét teszi a városnak."

1

9 Első kéziratos térképek a városról Makó abban a szerencsés helyzetben van, hogy az ujjátelepítéstől kezdve mintegy 20—30 évente készül valamilyen célból egy-egy kéziratos térkép a helységről vagy annak közvetlen környékéről, melyeken a területi növekedés nyomon követhető. Ezek a 18. század elejétől, geometriai felmérés alapján készültek,,... az egyes helyek települési formáját, belterületét, kiterjedését, a vízhálózatot, domborzatot, utakat, erdőket és a talaj minőségét is feltüntetik."

2

0 Az első igen becses emlék már két évtizeddel az ujjátelpülés után készült (1721). A Bánság három évvel azelőtt szabadult fel a török uralom alól, és e felmérés részletesen ábrázolja a Marostól délre elterülő Csanádi körzetet, járulékosan feltüntetve az északi partvidéket is. E térkép alapján is kitűnik, hogy Makó nem az elpusztult Szentlőrincre települt, ugyanis a térkép jelöli a szentlőrinci öreg templomot is (alte Kirchen). A szugolyi hajlatot az ismert helyen ábrázolja, de az ún. Goszpodi hajlás még nem jött létre. Ekkoriban helységünk háborítatlanul fekszik a Maros partján, de az ezt követő három évtizedben tragikus időszakot él át, a szeszélyes folyó létében fenyegeti a várost. A déli terület részletes úthálózatából a makói rév helye is ismert. Kari Alexander Steinlein hadimérnök 1753-ban készítette a városról az első olyan felmérést, mely a helység fekvését is pontosságra való törekvéssel ábrázolja. Feltünteti a kiemelkedő épületeket: a katolikus (b), a református (c), a görög katolikus (d) templomot, a városon kívüli kápolnát (g), a püspöki lakást (e) és a Maros partján levő régi sóházat (h). A település ekkor már három részből áll: a katolikus, a református és az Éren túli új fertályból. A Maros közvetlenül a település mellett kanyarog, melyet töltéssel védenek. A folyó egyik hajlata a város felé tör és pusztulással fenyegeti azt. Ezért szükséges az A—B szakaszon egy átvágást eszközölni. Makó térségében ekkor két vízimalom (k) működik és két gázlója van a folyónak: egyik a református templom mellett, a másik a sóház alatt. Ábrázolja a helységbe 1

8 Erdei F., Makó város történeti pályája = Makó az első felszabadult magyar város. Makó 1969. 15. 1. 1

9 Szirbik M. i. m. 27. 1. 2

0 Eperjessy K. i. m. 148. 1. 48