Tóth Ferenc: Makó telepöléstörténeti vázlata. A Makói Múzeum Füzetei 14. (Makó, 1974)

A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve 1972-73/1 MAKÓ TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI VÁZLATA TÓTH FERENC (Makó, József Attila Múzeum) Makó hét-nyolc évszázados múltja településtörténetileg két fő korszakra oszlik. A régi Makó története a magyar középkor első századaiba nyúlik vissza. E települést a török több hullámban teljesen elpusztítja. A felszabadító háborúk után 1699-ben települ ujjá a város, és ezzel kezdetét veszi a mai Makó kialakulása.

1 A RÉGI MAKÓ A helység neve eredetileg Velnök. 1256-ban két részből áll: Felvelnök- és Alvenökből. A Makófalva elnevezést Csanád nemzetségéből származó földesuráról, Makó bánról kapja. A 13. század végén mindkét elnevezés használatos (Felvelnuk que moderno vocabulo Makofalua vocaretur

2). Később a -falva végződés elmarad, így lesz a település végső neve: Makó. Igen elterjedt az a vitatható felfogás, hogy a helység eredetileg a Maros két partján feküdt: Felvelnök a folyó jobb, Alvelnök a bal partján. (így próbálták indokolni mint átkelőhelynek fontosságát. Erre a megállapításra pusztán spekulatív alapon jutottak. Sokan a mai térképhasználó ember ösztönösségével a Felvelnök típusú földrajzi neveket északabbra, az Alvelnök féléket pedig délebbre helyezik.) A meghatározó szerepet a Maros folyási iránya tölti be: Alvelnök a folyó alsóbb, Felvelnök a felsőbb folyásánál terült el.

3 1 Az igen gazdag helytörténeti irodalomból három összegző településtörténeti tanulmány emelkedik ki. Időrendben az első szintézis Bálint Alajos doktori disszertációja: Makó város települési és emberföldrajzi vázlata. Csanádvármegyei könyvtár 1. Makó 1926. 32. lap. [Ismertetés a Századok 1927. évfolyamában], — 1928-ban jelent meg Eperiessy Kálmán: írások a régi Makóról c kötete. [Külön fejezet: „Régi térképek tanulságai" Eperjessy Kálmán elévülhetetlen érdeme, hogy amikor a bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású térképeit jegyzékbe foglalta, kutatásait Makó-centrikusan végezte.] — Szociológiai aspektusból készült Erdei Ferenc Területi csoportok egy mezőváros társadalmában c. kitűnően sommázott írása [Népünk és Nyelvünk 1935. 7. évfolyam 244—252 lap.] Településtörténeti kutatásainkat nagyban segítette Inczefy Géza legújabb könyve: Földrajzi nevek nyelvtudományi vizsgálata (Makó környékének földrajzi nevei alapján) Budapest 1970. Akadémiai Kiadó. A térképek készítéséért Pósa Lajos adjunktusnak, egyéb szakmai segítségért Búzás László helytörténésznek és Nagy Sándor levéltárosnak mondok köszönetet. Knauz N., Monumenta Ecclesiae Strigoniensis II. k. 469. Legtöbb kézikönyv idézi. 1 Felvelnök és Alvelnök fekvési helyéről a vélemények megoszlanak. a) Az általunk is képviselt álláspont első megfogalmazója Karácsonyi János; „Felvelnök... nem más mint Makó. Ennél lejjebb, vagyis a Maros folyása szerént alább kellett esni Alvelnöknek." (A Csanádnemzetség — betűrendben felsorolt — birtokai Délmagyarországon. Régészeti és Történelmi Értesítő 1885. I. évfolyam 28. 1.) Reizner János az 1337-i oklevélből levont következtetéseként hasonló megállapításra jut (Makó város története. Szeged, 1892. 10. 1.) b) Csánki Dezső ugyan a fent idézett Karácsonyi János cikkére hivatkozik, de változtat a megfogalmazáson: „Alvelnök... vele (Felvelnökkel) szemben a Maros d(éli) partján feküdt" (Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1890.1. 706.1.). Ugyanezt az álláspontot 41