Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)

PÉTER LÁSZLÓ: A februári forradalomban

Délután fél háromkor a forradalmi munkásság barikádokat kezdett építeni, s teljesen fegyvertelenül megtámadta a fölállított katonai őrségeket. „Egy munkás vált ki a csoportból — írta Dobsa —, fölmászott a lécezetre, s rendíthetetlen léptekkel haladt előre. — Utánam, aki francia! — kiáltott fölhívólag őt bámuló társaihoz, az őrház ablakpárkányára ugorva lépett a szobába, társai követték — a katonákat pedig úgy leigézve a bátorság, hogy mielőtt rémültökből eszméletre vergődtek vagy fegyvereiket használhatták volna, már támadóik hatalmába jutottak. A nép felgyújtotta az őrházat."

2

0 Dobsa meleg szeretettel rajzolja meg a párizsi nép forradalmi jellemvonásait. Leírja, hogyan védi meg a fegyvertelenné vált lovasrendőrt egy párizsi lány, akinek pedig kedvesét sebesítette meg harc közben a védtelenné lett tendőr.

2

1 Megkegyelmeztek életének. „Azonban — folytatta Dobsa — amily fogékony e nemzet a nemes érzelmek iránt, úgy gyűlöl mindent, mi az aljasság bélyegét hordozza homlokán. A titkos rendőri kémek iránt könyörületlen. Éppen ezen pillanatban a Bastille téren fogtak el egy ilyet, s nem fegyverrel, karddal, puskával, de mint arra méltatlant, fapapuccsal törték össze a férget."

2

2 Nagy dicsérettel emlékezett meg Dobsa a francia udvariasságról, amely még a forradalomban sem maradhatott el a francia jellemből. A barikád emelése azzal kezdődött, hogy kocsikat csíptek el, fölfordították, kövekkel jól megrakták az aljukat, hogy szilárdan álljanak. „Legelőször is egy omnibuszt borítottak föl a pénzügyminiszter laka előtt, utána két kocsit, miután előbb illedelemmel — mit a francia a leghevesebb csata közepette sem hagy el — szállították ki a bentülőket... Leeresztik a kocsi hágcsóit: — s'il vous plait, monsieur, madame? (ha úgy tetszik, uram, engedelmével, Asszonyom!) szólnak a bentülőkhöz, s a kocsit leültetik rúdjával égfelé. Nincs példa, hogy a kocsiban ülőkkel illetlenül bántak, természetesen arra sincs példa, hogy valaki hasonló esetben ellenszegült volna. Párizsi lakosoknak elég tapasztalásuk van ilyesekben, legtöbbször mosolyogva hagyják oda helyöket..."

2

3 A francia udvariasság mellett Dobsa lelkesen dicséri a forradalmárok bátorságát, becsületességét is, és megvédi őket az ellenforradalom hazug rágalmaitól. „Híre volt írja még ugyanerről a napról —, hogy est érkeztével a légszeszvilágítást veszik ostrom alá, hogy így a sötétben rabolhassanak. Hazug hír volt, mint a többi ilyes, s a szabadság ellenségeitől koholtatott, hogy a nép ellen ingereljék a polgárokat. Est beálltával a legrendesebben világított a légszesz, kivévén az elysiomi mezőn

42 fölállított lámpákat, melyeknek öntöttvas oszlopait barikádokhoz foglaló keresztrudakul törte le a nép."

2

5 „Est beálltával eloszlik a tömeg. íme, világos példája, hogy a francia nem rabol a szabadságharc ürügye alatt."

2

6 A király még aznap beszédet tartott a nemzetőrségnek, hogy hűségre, kitartásra buzdítsa őket. „Hasztalan fáradság! — teszi hozzá Dobsa. — Bajos orránál vezetni az egyszer megcsalt franciát, ott szóvirág nem elég, itt nincs táblabíró, s pusztán elhangzott kiáltás a kegyes királyi hang."

2

7 Másnap, február 23-án tovább folyt a harc. Tömérdek barikádot építettek az utcákon. Dobsa leírja, hogyan zárták le az utcákat, hogyan tépték föl a kövezetet, hogy a barikádot a hatalmas utcakövekkel megerősítsék. A házak mellett két felől í

0 Uo. 19—20.1. 2

1 Uo. 17.1. 2

2 Uo. 2

3 Uo. 18. 1. 2

4 a Champs Elysées-n " DOBSA: i. m. 20. 1. 2

8 Uo. 21. 1. 2

7 Uo. 7