Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)

PÉTER LÁSZLÓ: A februári forradalomban

bői az, aki olyan meleg szerettei, annyi rajongással írt a fölkelt párizsi nép hősiességéről, elszántságáról, áldozatkészségéről. Éppen ezek az élmények a legmarandóbbak Dobsa krónikájában. A februári forradalomban A februári forradalom, amelyért a párizsi munkásság vére hullott, nem oldotta meg a munkásosztály problémáit, hanem csupán előkészítette az utat a proletariátus harca számára. Ez a forradalom eleinte a nyomorgó, elkeseredett nép tüntető demonstrációjának indult. Marx mutatta ki, hogy a februári francia forradalmat az 1830. júliusi forradalom vívmányait elorzó nagyburzsoázia ellen növekvő elégedetlenség, valamint két nagy gazdasági világesemény robbantotta ki. A rossz hangulatot lázadássá érlelte a negyvenes évek közepén több éven át megismétlődő rossz termés és a burgonyavész következtében 1847-ben általánossá vált drágaság, majd az ugyanez év őszén Londonban kitört egyetemes csőd, amely a tőkés gazdaság törvényszerű időszakos ipari és gazdasági válságának volt egyik mozzanata.

1

2 Az általános elkeseredés eleinte csupán reformokban, s a nyomor, jogtalanság és zsarnokság előidézőjének tekintett miniszterelnök, Guizot eltávolításában látta a megoldást. Forradalommá csak akkor nőtt a népharag, amikor egy jelentősebb demonstrációt, egy bankettet, ahogyan a tiltakozó gyűléseket és fölvonulásokat nevezték, a kormány betiltott. A munkások és diákok — ahogy ez ilyenkor lenni szokott — a tilalom ellenére kitódultak az utcára. Elkeserítette őket, hogy a bankett hivatalos rendezői, az ellenzéki képviselők meghátráltak a kormány akarata előtt, és lefújták a tüntetést. „Midőn köztudomású lőn — írta Dobsa —, hogy a banquet megtartásáról lemondottak az oppositiói követek,

1

3 a nép zúgott, iszonyú dühbejött. A nemzetőrség 2-ik osztálya rögtön tudatta az oppositiónak ezen engedékenységet rosszalló nyilatkozatát. Gyáva követek, megvesztegetett emberek, gyáva poltronfaj

14 — szólt fogcsikorgatva gamin,

1

5 diák, polgár, nemzetőr. A gyárak-, műhelyekben e két nap alatt senki sem dolgozott, s a nép kijelentette, hogy ők szilárdabbak lesznek, mint a követek, hogy a manifesztáció őrajtok ne múljék, s elhatározták, hogy akár lesz banquet, akár nem, ők a kitűzött időben, a kirendelt helyen mindenesetre megjelendenek."

1

6 Másnap, 1848. február 22-én az utcán volt Párizs forrongó népével együtt Dobsa Lajos is. Látta a tömeg gyülekezését, s tanúja volt, amikor a néppel szemben fölsorakozott lovasrendőrök sisakján jégesőként kopogott a fölingerelt tömeg kőzápora. ,,A lovasság kiugrat — számolt be a forradalom első mozzanatairól —, hogy szétverje, kik a rendetlenség kezdői, sőt egy annyira vakmerő, hogy beugrat a tömeg közibe. Rögtön négy izmos blouse-os

1

7 ragadja meg a ló négy lábát, s a lovagot lovastól dobja a kövezetre."

1

8 Az első összeütközésnek már halálos áldozatai is vannak, de a nép nem irgalmaz. „A külügyminiszter laka előtt egy embert, kiben titkos rendőri kémre ismertek, agyonköveztek."

1

9 1

2 Karl MARX: Osztályharcok Franciaországban 1848-tól 1850-ig. = Kar! MARX és Freidrich ENGELS művei. Bp. 1962. 7. köt. 13—15. 1. 1

3 az ellenzéki képviselők 1

4 szájhős 1

5 utcagyerek 1

6 DOBSA: i. m. 12. 1. 1

7 munkás 1

8 DOBSA: i. m. 14—15. 1. 1

9 Uo. 19. 1. 6