Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)

PÉTER LÁSZLÓ: Ifjúság - PÉTER LÁSZLÓ: Jurátus és színész

ségét e meggyőződésében. Hiszen a hírlapi bírálatokban joggal látták a politikai ellenzékiség egyik formáját, s Petőfi kis cikke, melyben barátját is méltatta, a nyitánya volt e hírlapi „döfkölődéseknek" — hogy Martinkó szavával éljek.

9 Nem szerződtették a fővárosban, erre ment vidékre, majd — egy vetélytárs intrikái és egy reménytelen szerelem következtében — otthagyta a társulatot, visszatért Győrbe, s végül 1846. október 1-én nekivágott a nagyvilágnak. Mint annyi haladásra vágyó magyar, ő is külországba indult, hogy az elmaradott hazai viszonyok helyett polgárosodást, ipari és kulturális fejlődést láthasson, tanuljon és indításokat nyerjen. Nyugat akkor haladottabb, kapitalista országaiba, Németországba, onnan Angliába, utána Párizsba ment. Már másfél éve volt távol hazájától, amikor 1848. február 10-én egy külföldet járó magyar színtársulattal találkozott a francia fővárosban. Ezek a napok nemcsak reá nézve, de az egész emberiség életében is hatalmas lelentőségűek lettek. Dobsa szemtanúja lett a párizsi 48-as forradalomnak. Szemtanúja, s nemsokára krónikása, sőt propagandistája, mert még kint tartózkodása alatt hazaküldözgette beszámolóit a magyar lapoknak, majd a szabadságharc hírére hazatérve, nemsokára könyv alakban is kiadta visszaemlékezéseit. Ez a könyv, melyről száz évig hallgatott a magyar irodalomtudomány, s csak a fölszabadulás után, a centenárium évében, Kemény G. Gábor jóvoltából jelent meg hasonmáskiadásban újból,

1

0 példátlan a magyar irodalomban: egyedülálló a régebbi korok politikai irodalmában, mert egy külföldi ország nemzetközi jellegű és világtörténelmi jelentőségű forradalmát személyes élmények alapján örökítette meg. Dobsa Lajos, ez a franciásan művelt, fölvilágosult elme, aki a későbbi márciusi fiatalok baráti körében a radikalizmus híveként küzdött, itt, Párizs forradalmi lelkületű munkásai és ifjai körében lett forradalmárrá. „Nem ismerjük eléggé Dobsa eszmei fejlődését, de bizonyos, hogy kétszeri győri tartózdodásának, a közvetlen közelről látott győri mozgalomnak nem kis szerepe lehetett forradalmárrá fejlődésében" — írja Martinkó András Petőfi győri kapcsolatait elemző tanulmányában, célozva az iparilag fejlett, kulturálisan élénk városnak a reformkor e szakaszában országos jelentőségűvé vált eleven ellenzéki politikai megmozdulásaira. Martinkó így folytatja: „Petőfinek iránta mutatott megkülönböztetett megbecsülésében Dobsa politikai gondolkodásának föltétlenül szerepe van... Petőfi kritikája olyan hévvel, olyan dicsérő jelzőkkel áll ki Dobsa mellett, amiket csak a jól ismert és nagyra becsült barátok esetében szokott használni. Petőfi és Dobsa közeli barátsága mindenként igazolt tény, számunkra pedig Dobsa a Győr felé vezető út egyik fontos kalauza." Azaz: Petőfinek a győri viszonyok iránt való különleges érdeklődéséhez Dobsa az egyik forrás és sugalmazó. S ennek révén került Petőfi a győri Hazánk című progresszív folyóirat munkatársai közé.

1

1 Igy hatott tehát Petőfire Dobsa, Dobsára pedig a győri légkör. S ezt a szemléleti módot fokozta föl, erősítette meg benne a párizsi forradalom hatalmas élménye. Együtt fejlődött a forradalommal, s bár nem dicsekszik vele, soraiból kivehető, hogy maga is résztvett az utcai barikádharcokban. Nem is vonhatta ki magát a küzdelem• MARTINKÓ: i. m. 132. 1. 1

0 Az 1848. évi francia forradalom. Dobsa Lajos szemtanú. Szerző tulajdona. Pesten, nyomtatott Hőiméinél. 1848. — Beimel József volt a Marczius Tizenötödike című baloldali lap kiadója is. A centenáriumi hasonmáskiadás a Magyar Külügyi Társaság megbízásából a Fehér Holló könyvkiadónál jelent meg (felelős kiadó Sárközi Györgyné) GONDA Imre előszavával. Készült az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. nyomdájában. 1

1 MARTINKÓ: i. m. 132—133. 1. 5