Vágvölgyi András – Gábor Kálmán: A kisvárosi fejlődés sajátos útja. Adalékok Makó demográfiai helyzetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 12. (Makó, 1974)

Makó és az alföldi kisvárosok

Természetes szaporodás 1000 lakosra 1910—11* 1920—21* 1930—31* 1941 1948—49* 1959—60* 1901 10,1 14,0 14,5 11,7 7,7 6,8 13,2 12,0 11,0 7,4 5,1 13,2 8,2 8,7 3,0 1,7 7,4 5,6 2,8 1,9 2,0 6,8 4,0 3,3 2,6 2,6 10,3 4,7 2,8 5,2 —2,8 4,4 1,7 —2,8 —0,1 * évek átlaga Forrás: Magyar városok. Szerkesztette Dr. Dallos Ferenc és Dr. Szabady Egon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 1966. 506—507. 1. és Dél-Európa országaira egyaránt.

1

4 Az élveszületések csökkenése észrevehetően 1920 után következik be, ezt az időpontot tekinthetjük vizsgálódásunk szempontjából további viszonyítási alapnak. Makó és az összehasonlításban szereplő városok — Kiskunfélegyháza kivételével — az 1930-as években érik el a három jellegzetes szaporodási típus közül a legalsóbbat,

1

5 és az 1960-as években — ismét Kiskunfélegyháza kivételével — a harmadik típus alá süllyednek. Nyomon követve a halálozási adatokat, megállapítható, hogy a halálozások aránya szintén csökkenő tendenciát mutat, azonban alakulása nem párhuzamos az élveszületések arányával, ugyanis Makó és a vizsgált városok még akkor is a második típushoz sorolhatók, amikor az élveszületések tekintetében már a harmadikhoz tartoznak. A természetes szaporodás alakulása nagyrészt az előbb elmondottakból következik. Jól megfigyelhető például Kiskunfélegyháza esetében, hogy a természetes szaporodás viszonylag magas szintje a századfordulót követően az élveszületések magas arányával függ össze. A születési arányszám rohamos csökkenésével a későbbiekben a természetes szaporodás egyre közelebb kerül a mínusz értékekhez, különösen Makó esetében, ahol már az 1950-es években állandósul ez az állapot. 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 -0,2 0,8 4,0 7,3 2,2 —1,4 —0,4 —2,3 —3,5 —2,1 —2,9 —3,1 Forrás: Magyar városok. Szerkesztette Dr. Dallos Ferenc és Dr. Szabady Egon. 513. 1. 1

1 Bevezetés a demográfiába. Szerkesztette Szabady Egon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 1964. 464. 1. 1

5 A demográfiai irodalom három jellegzetes szaporodási változatot különböztet meg. 1. magas(30—40ezrelék)születési és magas (20—30 ezrelék) halálozási arányt; e típusnál a természetes szaporodás viszonylag alacsony (5—10 ezrelék). 2. közepes, melynél a születési arány változatlanul magas vagy csupán kisebb mértékben csökken, a halálozási arány pedig folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, körülbelül 10 ezrelékig. 3. alacsony, melynél a születési arányszám is lecsökken 15—20 ezrelék körülire és így mintegy 10 ezrelékes halálozási arányszám mellett a szaporodási arány körülbelül 5—10 ezrelék. 12. sz. táblázat Az 1000 lakosra jutó természetes szaporodás Makón 13