Vágvölgyi András – Gábor Kálmán: A kisvárosi fejlődés sajátos útja. Adalékok Makó demográfiai helyzetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 12. (Makó, 1974)

A hagyma szerepe a város társadalomfejlődésében

A népesség Makóra való beáramlása a környező területekről az 1880-as évek végén megszűnik, ettől kezdve tehát már nem a bevándorlás, hanem a természetes szaporodás játssza a döntő szerepet. Makó fejlődése ezekben az években lényegesen különbözött a hasonló nagyságú mezővárosokétól. Több tényezőt sorolhatnánk fel, melyek mind az itteni fejlődés eltérő jellegét mutatják. A város egyébként az 1880-as években kapcsolódik be az ország vasúti és közúti közlekedési hálózatába. Fő terméke a vasutak és a közutak kiépülésével nemcsak a Monarchia piacaira jutott el, hanem — ha szerényebb mértékben — külföldre is. A piacra való termelés nyitottá tette a várost, viszonylagos jólét jött létre, mely magasabb volt, mint az átlag paraszti, bizonyos civilizációs igények ebből következően hamarabb és intenzívebb mértékben jelentkeztek, mint a hasonló mezővárosokban. Természetesen hiba lenne ezt a civilizációs igényszintet túlértékelni, hiszen például a kommunális fejlesztés meglehetősen alacsony szinten mozgott, de kétségtelen, hogy a villamosítás, az orvosi ellátás és az iskolaügy fejlesztése már a múlt század utolsó harmadában jelentősen előrehaladt. A városban élő paraszti népesség igényeit jórészt a helyi kisipar elégítette ki. Később a gyáripari termékek is gyorsan elterjedtek, vonatkozik ez a ruházatra és a bútorozatra egyaránt. Általában megfigyelhető, hogy a városi minták terjedése ebben az időben felerősödik és egyre inkább uralkodóvá válik.

4 Erdei Ferenc idézett fiatalkori munkájában leírta, hogy a lehetőségek és az igények között nem alakult ki az összhang, az igények még nem közelítették meg az adott gazdasági lehetőségeket. ,,A háborút megelőző időkben a parasztság gazdasági felerősödése teljessé lett, viszont társadalmi betagolódása még alig hogy megkezdődött. Éppen ezért szokatlan jólétről beszélhetünk ebben az időben. A szükségletek nagyobbrészt paraszt mértékűek voltak, viszont a rendelkezésre álló eszközök messze meghaladták a paraszt kereteket."

5 Felvetődhet a kérdés: miben lehet összefoglalni Makó specifikumát? E specifikumot azok az eltérések adják, melyek az iparosodó városokkal és a hagyományos értelemben vett mezővárosokkal összevetve jelentkeznek. Makó e városokkal szemben harmadik típust képvisel, fejlődésében, társadalmi struktúrájában jelentős különbségeket mutatva. Különbözősége az iparosodó városoktól abban fogalmazható meg, hogy a migráció egy bizonyos időszaktól (1800-as évek vége) már nem befolyásolta a város fejlődését. E mellett szigorúan paraszti jellegű, homogén szerkezetű város alakul ki. Demográfiai tekintetben a különbözőség abban jelentkezik, hogy a homogén paraszti szerkezet határozza meg a népszaporodást, szemben az ipari várossal, ahol a migráció mindmáig elsődleges szerepet játszik a népszaporodásban. Makó különbözősége a hagyományos mezővárostól viszont abban írható le, hogy a kialakult monokultúra jobban összekapcsolja a népességet a várossal és ez demográfiai értelemben azt jelenti, hogy nem csupán a tudatos paraszti családtervezés játszik szerepet a népszaporodásban, hanem az urbanizációs igények gyorsabb és nagyobb mértékű elterjedése is. Makónak a hasonló típusú városoknál gyorsabb és fokozottabb ütemű urbanizációját a hagyma piaci szükséglete biztosítja. Makó ,,elsősorban a hagyma révén igen erősen beletagolódik a világgazdaságba."

6 1 Vö.: Erdei Ferenc, A makói parasztság társadalomrajza. Csanádvármegyei Könyvtár. 26. sz. Makó, 1934. 54—55. 1. 5 Erdei Fderenc, A makói parasztság társadalomrajza. 16. 1. 8 Erdei Ferenc, A makói parasztság társadalomrajza. 9. 1. 5