Kelemen Ferenc: A makói városi tanácsház. A Makói Múzeum Füzetei 6. (Makó, 1971)

Előzmények

(Ez a terület azonos a Városi Tanácsház mai telkével.) Erről az épületről semmit sem tudunk, mert sem terve, sem térképe nem maradt reánk. Azt azonban gyaníthatjuk, hogy az akkor Európa-szerte divatozó barokk modorban készült. Ez a ház hamarosan kicsinek bizonyult, azonban szolidsága is hibás lehetett, mert már 1780-ból való feljegyzések avultnak említik.

3 így történt, hogy az építményt elbontásra ítélték, és azon a helyen, ahol a Városi Tanácsház ma áll, Vertics József megyei földmérő (mérnök) tervei szerint 1780-ban felépült a második megyeház szintén földszintes épülete. Erről — sajnos — az eredeti rejtőző vagy elveszett terv hijján, csak egy kisméretű, 1916-ból származó fénykép alapján alkothatunk — nyilván nem egészen világos — fogalmat.

4 Közvetett adatból tudjuk, hogy homlokzatának hossza 45 m volt. A fekvő E alakú székház oldalszárnyai az udvar felé nyúltak. Utcai frontjának közepén csak kissé kitüremkedő, 8 m-es rizalit (kiugró) volt, mely három ajtós bejáratot foglalt magában, két falazott ion oszlop között, timpanonnal koronázva. A jobb és bal szélen egy-egy ablakot szintén csekély kiugrású rizalit közepébe helyezett a mester, és ezeket is falazott két ion oszlop fölé alkalmazott timpanonnal díszítette. Tagoltsága 13 tengelyű, 5 + 3 + 5 képlet szerint. A nyílások csekélyen mélyített keretbe illeszkednek, és ezeket vékony szemöldök-párkányok zárják. Megállapítható, hogy az építmény vonalai és díszítései már nem a hanyatlóban levő barokk modort, hanem a korai klasszicizmus (copf stílus) jegyeit mutatják. Különben ez a megyeház Curia néven, inkább emlékeztetett egy nemesi udvarházra, mintsem hivatali épületre. A copfmodor szűkösen alkalmazott díszítő elemeit a szimmetrikus homlokzat timpanonjának háromszögében gipszfűzér képviselte, a három bejárati ajtó csekélyen mélyített tükrének felső részén egy-egy gipszrozetta szerénykedett. Vertics mérnöknek épülettervéhez nyilván Magyarországon abban az időben nagy sikerrel dolgozó Hefele, Fellner és Hillebrand építőmesterek munkásságának ismerete adta az impulzust. A lassan idejét múló barokk építészet után ez a második megyeháza volt a klasszicizmus első hajtása Makón. A vármegye 1780-ban épített házán kívül több más épületet is emelt hatalmas telkére, a következő évtizedekben. A mai Felszabadulás útja és a mai Kazinczy utca felé két tisztviselő lakást, az udvaron a várnagy szállását és az emeletes börtönt. (A lakóházak ma már nincsenek meg, az emeletes börtön pedig lakóházzá alakult.) A megyeház telke és környéke a XIX. század elejére teljesen beépült.

5 Csanád vármegye és székhelye Makó, Mária Terézia uralkodása idején lendületes fejlődés színhelye volt. Az 1740-es években Stanislavich püspök kisoroszokat és zsidókat telepített a városba, akiknek urbáriális telkeket, illetve kereskedői engedélyeket adott. Ekkor keletkezett a ,,görög fertály" és „zsidó fertály". Előbbi a mai Toldi- és Kis János tábornok utcán (hajdan Kisorosz- és Nagyorosz utca), az utóbbi pedig a mai Deák Ferenc és Eötvös utcán (hajdan Nagyzsidó és Kiszsidó utca). A város csakhamar a Nagyértől északi irányban is kiépült és lakói meglepő arányban szaporodtak. Az első hivatalos népszámlálás alkalmával (1786) 9 ezer lelket talált itt az összeírás. A létszám tehát 56 év alatt (1730—1786) megkilencszereződött. Ez a körülmény abban lelte magyarázatát, hogy a város, mint jogi személy előnyös úrbéri szerződést kötött a püspök-földesúrral, aki évi váltság-összeg ellenében mentesítette a lakosságot mindennemű személyes úrbéri -robot, dézsma- kötelezettségtől. így Makón hasonlíthatatlanul könnyebb volt a jobbágyi életlehetőség, mint 3 Csanád vármegye közgyűlési jzőkve, 1780. 4 Kovács Gyula: Makó város építészete a XVIII. sz. közepétől a XIX. sz. közepéig. Csanád vmegyei Könyvtár 17. sz. Makó, 1929. 17. sz. képmelléklet. 5 Kovács Gyula i. m. 17. p. 5