Kelemen Ferenc: A makói városi tanácsház. A Makói Múzeum Füzetei 6. (Makó, 1971)

Előzmények

az egyéni kézben levő feudumokon, ami a környékbeli parasztságra nagy vonzóerőt gyakorolt. Ez a kedvező állapot egészen 1777-ig tartott, amikor Kristovich püspök kinevezésekor sokkal hátrányosabb szerződés kötésére kényszerült a város. A megye hatásköre is egyre bővült, mert az 1750-ben feloszlatott Marosi Határőrvidék községei — Apátfalva, Csanád, Nagylak, Sajtény — szintén megyei igazgatás alá kerültek, Csanádpalota, Dombegyháza, Kevermes, Kissiratos, Apáca és Kovácsháza pedig új községekként növelték a megyei joghatóság körét. Ezek a tények arra ösztökélték a megye vezetőségét, hogy az ősi Csanád vármegye török előtti részeinek visszaszerzésére törekedjék. A kalapos király halála után összehívott 1790—91. évi országgyűlés azonban úgy határozott, hogy a megszüntetett Temesi Bánság területén három új megyét — Torontál-Temes- és Krassószörény — szervez. Ezzel a csanádi aspirációk elé legyőzhetetlen akadályok tornyosultak. Az akkori alispán, Marczibányi Lőrinc azonban nem nyugodott ebbe bele, összegyűjtötte a hozzáférhető régi okmányokat, ezekben több mint 50 olyan török előtti község szerepelt, melyek valaha az ősi Csanád vármegyéhez tartoztak. így felkészülve, igény-pert indított Torontál- ésTemes megye közönsége ellen a szóban forgó helységek visszaadása iránt. A külön törvényszék az ügyben több tárgyalást is tartott, de ítélethozatalra nem került sor, mert 1796 után nem is esett róla többé szó. így a megye régi területeinek visszaszerzését célzó akció dugába dőlt. Csanád vármegye politikai súlya I. Ferenc király uralkodása alatt megnövekedett. A francia háborúk során pénzben, de főleg terményben szolgáltatott adójával tetemesen hozzájárult a háború költségeihez, amit elsősorban szorgalmas lakóinak ugrásszerű szaporodása tett lehetővé. Makó lakóinak létszáma 1825-re 17 ezerre szökött, tehát 1786-tól 40 év alatt (9 ezerről) majd 90%-al növekedett, éppen úgy, mint a megye többi helységének népessége. Ilyen arányban bővült persze, a megye adminisztrációjának köre is. A kisméretű, földszintes megyeház is hovatovább szűknek bizonyult. Főleg a megye igazságszolgáltatási ügyei szaporodtak meg a francia háborúk folyamán. A tíz évi szolgálati időre erőszakkal sorozott jobbágyfiak között sok volt a szökevény, akik egy része felcsapott betyárnak. A háború után pedig a nyomorúságos gazdasági helyzet miatt is sokan szaporították ennek a társadalmon kívüli elemnek számát. A megsokasodott büntető perek miatt a megye külön törvényszéki épületet emelt 1820-ban a mai Vásárhelyi Kálmán utca és Lenin tér sarkán levő bérház helyén. Ezt az egyszerű, klasszicista vonalú és szerkezetű emeletes házat 1930-ban a Vásárhelyi Kálmán utca kinyitásakor (akkor D Orsay utca) lebontották. A megye tehát újra odajutott, hogy székháza mind a hivatalos ügyek intézésére, mind a reprezentációra alkalmatlanná vált. Ez utóbbi körülmény abban az időben különösen nagy súllyal esett latba, mert a megyék tekintélye a XIX. század fordulója óta jelentősen megnőtt a politikai befolyás és a regionális hatalom terén. A vezetőség már 1832-ben elhatározta, hogy új, reprezentábilis székházat emeltet. Thököly Péter főispáni adminisztrátor felkarolta az ügyet, a szándék megvalósítására többezer forintott ajánlott fel, és a tehetősebb birtokos nemeseket is ugyanerre buzdította. Miután az építkezés fedezete biztosítottnak látszott, a közgyűlés megbízta Giba Antal megyei földmérőt (mérnököt) és Grippe József szegedi építőmestert, hogy készítsenek terveket a régi megyeház állagának felhasználásával annak kibővítésére, illetve átépítésére.

6 Giba mérnök 1833-ban készült el első tervével. Eszerint az 1780-ban épült ú. n. második megyeház falait — a föld színe alatt 104. a földszint felett 92 cm. vas6 Csanád vmegye közgyűlési jzökve, 1832. 6