Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 4. (Makó, 1969)

Hagymakörzet és üzemforma A hagymatermelés Makón a Maros-parthoz közeleső kiöntési talajú veteményes kertekben indult meg. Szirbik Miklós szerint Makó „veteményes kertjei ezek: Szuszogó, Lesi, Borjú vár, Sz. Lőrintz-nek és Kortyógónak egy része."

2* Az 1818-as conscriptióból tudjuk, hogy a kákási és verébhegyi szőlőben is termelnek hagymát. A 19. sz. második felében a termelés kiterjed Belsőnyomásra és a járandó földekbe. A korabeli hirdetések szerint vetemény alá kiadó földek közt 1888ban ilyeneket olvashatunk: a jángori szőlők melletti járandó, Gerizdes melletti járandó, innenső Jángor melletti járandó, Belső járandó, kákási járandó, lelei út melletti járandó, igási járandó, Szt. lőrinczi veteményes föld, a Diószegi halom dűlőjében lévő járandó, a közös legelő szélén lévő járandó, Mikócsa hátulján lévő járandó, az apátfalvi határban lévő járandó, a királyhegyesi útfélen lévő járandó, a tömpösi veteményes föld stb. A 19. sz. végén átmennek a hagymatermeléssel az ugar földekre és Bánátba. A Rónay és a Nákó birtokból kitűnő minőségű, friss erdőirtás földet kapnak haszonbérletbe. A földet általában gőzekével felszántva vették ki. A bérleteket a zombori Rónay birtokon Szőnyi Ferenc és Bódi Ferenc intézte, a Nákó birtokon pedig Gera János, kik szintén hagymatermelők voltak. Minden évben más helyen kapták a bérleményt. Az idősebb hagymatermelők véleménye szerint ekkor volt a makói ha-gyma a csúcspontján, soha olyan egészséges, márvány keménységű vöröshagyma nem termett, mint ebben az időszakban. A kisüzemi kerti művelést tehát felváltja a szántóföldi termelés. Ez utóbbiról írja Erdei Ferenc: „A makói hagymatermesztés üzemformája szántóföldi és kisüzemi. Szántóföldön, gabonafélék és kapások vetésforgójában termelik a hagymát, azonban nem a szántóföldi termények művelési módján, hanem teljesen kerti módra, . . . olyan kertészüzemekben termelik Makón a hagymát, amelyek vándorlás szerűen telepíttetnek a szántóföldekre, különállásukat azonban mindvégig megtartják a közönséges kapásműveléssel szemben."

2

9 A makói technológia A makói hagymatermelésről az első munkamenetleírás 1888-ból származik. Szövegét egyszerre megismerhette a város, az ország, sőt a világ; ugyanis megjelent a Maros c. helyi lapban, a fővárosi Gazdasági Lapokban és a brüszszeli világkiállítás francia nyelvű brosúrájában. Az alábbiakban az eredeti Szőke Mihály hagyma- és zöldségkereskedőtől származó fogalmazvány szöveget közöljük, ugyanis nyomtatásban ennek — Major Miklós polgármester által átírt — stilizált változata jelent meg. „A makói hagymatermelő következő módon termeli hagymáját. A magot elveti márciusban, jó tiszta kézi (ásott) munkált földbe. Ebből terem az úgynevezett dughagyma, [ami] szeptember elejére érik meg. Ezt tisztán megválogatva december elején felteszi szárítás végett a szobában levő úgynevezett boglya kemence tetején levő szárítóra (rács) és ezt a jól felmunkált földbe tavasszal, mihelyt lehet a fagytól dolgozni, elduggatja egymástól körülbelül 10 centiméternyi távolságra. És ezen földet mindég tisztára kapálja a gyomtól. Megjegyeza

8 Szirbik Miklós, i. m. 35. 1. 2

9 Erdei Ferenc, A makói hagyma sorsa 11. 1. 61