Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 4. (Makó, 1969)

szőlők kiterjedése 500 kat. holdra tehető

3. De a „virágzó szőlőtermelés a XVIIIsz. második felétől kezdve a Maros áradásai miatt hanyatlásnak indult. Ehhez járult, hogy a gyengébb minőségű makói bor nem tud versenyezni a nehezebb hegyi borokkal, a város földesura kénytelen megengedni, hogy kocsmáiban a makói bor mellett a hegyi borokat is mérjék."

4 Szirbik Miklós szerint is: „Hajdan itt a' Szőllő tartás nagyon hasznos volt, mellyért sokan szántóföldjeiket is eladták, és Szőllőt szereztek, abból kevesebb bajjal, több jövedelmek lévén; minthogy a' szomszéd Falusiak is ide' jártak bort venni. Minekutánna pedig a' Falukon is Szőllők plántáltattak, a' hegyi szőllők is jobban míveltetnek, és a' kiknek borra van szükségek, ott a jót szint' azon az árron megkapják, mint itt az alábbvalót: a' kivitel majd egészen megszűnvén; az itteni szőllőbeli gazdálkodás nagyon kezd tsökkenni."

5 A víz által kipusztított szőlőt nem telepítik újra, sőt a tőkéket szántszándékkal is kivágják, és a földesúri utasításokkal mit sem törődve, áttérnek a jövedelmezőbb veteménytermelésre. „1795-ben szigorúan eliárnak azon gazdák ellen, akik szőlőik helyén kukoricát, dohányt, tököt, hagymát vagy más veteményt termelnek. A tanács felszólítja őket földjüknek szőlővel való újbóli beültetésére. Amennyiben e felszólításnak nem tesznek eleget, a szőlőföldjüket elkobozzák és másnak adják. Hasonló tapasztalatok indítják a következő évben a tanácsot arra az elhatározásra, hogy Új Jángoron végleg beszüntessék a szőlőföldek kiosztását. A belterjes gazdálkodás e tilalmak dacára emelkedőben volt, a tanács látva az ürmösháti, jángori, borzháti és czirokménesi kertészek gyarapodását, árendájukat már 1799-ben felemelte. Néhány évtizednek kellett eltelni, míg megszűnt a hatóságoknak a veteménytermelés iránti ellenszenve. A XIX. század elején már nincs kifogása a tanácsnak a veteménytermelés ellen, 1817-ben pedig már maguk a bírák szorgalmazzák, hogy a serház melletti füzesekből 20 hold föld veteményessé alakíttassék."

6 Nagy lökést ad a veteményes földek növelésének az 1821. évi árvíz, mely 57 842 út szőlőt pusztít ki. Az árvíz által okozott kár igen jelentős: veteményben 8 692 forint szőlőben 114 466 forint

7 Ebben a korai időben a hagyma nem kizárólagos terméke belterjes gazdálkodásunknak, csak egy a különféle vetemények (dohány, gyökér, sárgarépa, paprika, zeller, lencse, borsó, paszuly stb.) között. Szibrik Miklós is arról tudósít, hogy „Termesztenek pedig veres és fokhagymát sokat; paprikát annyit, hogy némellyek, törve hordókat töltenek meg véle; mindenféle káposzta, és saláta nemet eleget, 's jót. De kivált gyökeres veteményeiről híres Makó. Az itt termő petrezselyem, zeller, peszternák, sárga répa, mind bővségével, mind szépségével 's jóságával elsőséget érdemel."

8 A hagyma városunkban fő terménnyé csak a 19. sz. második felében válik, a gyökér és a sárgarépa a mai napig megmarad köztes terméknek. 3 Kelemen Ferenc, A régi Makó cserepei. Makó (1933) 2.3. 1. 4 Eperjesy Kálmán, i. m. 45. 1. 5 Szirbik Miklós, Makó várossának... leírása. Sajtó alá rendezte Eperjesy Kálmán. Csanádvármegyei Könyvtár 6. sz. Makó, 1928. 35. 1. 6 Eperjesy Kálmán i. m. 50—51. 1. 7 Makói Városi Levéltár (A továbbiakban MVL) Régi iratok 273. Ezúton mondok köszönetet Nagy Sándornak, a Makói Városi Levéltár kezelőjének szíves, sokoldalú segítségéért. 8 Szirbik Miklós i. m. 35. 1. 56