Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 4. (Makó, 1969)

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1969/1 A MAKÓI HAGYMA TÖRTÉNETÉNEK NÉHÁNY FEJEZETE TÓTH FERENC (Makó, József Attila Múzeum) A makói hagymakultúra több mint két évszázados, de a helyi irodalomban az első módszeres feldolgozások mindössze 40—50 évvel ezelőtt jelentek meg. A fél világot meghódította már a hagymánk, osztatlan elismerést szerzett világszerte, csak éppen az összefoglaló irodalmi publikációk maradtak el. Véletlen feljegyzések, szűkszavú közlemények korábban is előfordulnak itt-ott elszórtan, de ezeket a tudomány még nem aknázta ki teljes mértékig. Az eddigi irodalmi anyagban is van ugyan utalás a korábbi termelési eljárásokra, az értékesítés módjaira stb., de szinte minden szerző fő feladatának azt tekintette, hogy saját korának hagymatermeléséről adjon átfogó képet. A makói hagymakultúra páratlan gazdag irodalmában bőven található történeti, földrajzi, közgazdaságtani, szociológiai, nyelvészeti, néprajzi, biológiai, illetve növénynemesítési stb. feldolgozás, de még mindig elég sok a fehér folt főleg néprajzi, történeti és részben nyelvészeti vonatkozásban. A jelen írás célja, hogy a történeti néprajz módszerével megkíséreljük felvázolni a makói ha-gymakultúra fejlődését a kialakulástól 1900-ig. Mivel a kibontakozás időszakáról már jelent meg módszeres történeti feldolgozás,

1 erről inkább csak áttekintést adunk, részletesebben bizonyos vitatott kérdésekre térünk ki. Kutatásaink súlyponti része a 19. sz. második fele. Fő forrásunk — az irodalomban fellelhető adatközlések mellett — a levéltári és a hírlap anyag. Mindkettő alkalomszerű és esetleg adatokat tartalmaz, s ez eleve meghatározza a feldolgozás lehetséges mértékét. A gyűjtést ki kellett volna terjesztenünk a szájhagyomány emlékeire is, de az már meghaladta volna az évkönyvi cikkek terjedelmét. A makói hagymakultúra kialakulása és fejlődése A hagymatermelés kezdetei Makó gazdaságtörténetében a hagymakultúra előiskolája a szőlőművelés volt, melynek első virágzása még a török megszállás idejére nyúlik vissza. M. Zeiler 1664-ben, Georg Krevitz 1685-ben megjelent könyve

2 szerint Makó elsősorban szőlőtermeléséről híres. A régi térképek fel is tüntetik a város közelében levő szőlőföldeket. Kelemen Ferenc becslése szerint 1740 körül a makói 1 Eperjesy Kálmán, A hagymatermesztés történetéhez = Írások a régi Makóról. Helytörténeti rajzok. Makó (1928) 37—57. 1. 2 Zeiler M., Neue Beschreibung Königreichs Ungarn 316. 1. Krekvitz, Georg, Totius Regni Hungáriáé superioris et inferioris acourata descriptio. Frankfurt und Nürnberg 1685. 361—362. 1. Idézi Eperjesy Kálmán i. m. 42—43. 1. 55