Diósszilágyi Sámuel: A makói szervezett munkások Petőfi dalkörének története - A Makói Múzeum Forráskiadványai 5. (Makó, 1982)
2 A dalosok hetenként kétszer: hétfon és csütörtökön jöttek össze próbára, s esti 8 órától 10 óráig tanultak. A tanulás eleinte kezdetlegesen hegedűvel és fuvolával történt elég nehéz körülmények között. Az első megtanult dalok: Oh, Tihanynak riadó leánya, Viharban, Mi düvel hömpölyög c. kórusok voltak. A kezdeti nagy nekilendülést azonban hamarosan szemmel látható lanyhulás, visszaesés váltotta fel. A tagok kezdtek rendszertelenül járni a próbákra, az 1922. év elején a számuk már 18-ra apadt. Ez a körülmény a karnagyot is elkedvetlenítette, s Nagy Sándor hamarosan vissza is vonult az énekkar vezetésétől. Papp József elnök egy zeneautomatát ajándékozott a dalkörnek, amit hamarosan eladtak, s az árából egy kis harmóniumot vásároltak. Az uj karnagy, Katona Sándor tanitó már ennek segítségével kezdett a lassan ájra erősödő énekkar tanításához. A működő tagok toborzásával együtt növekedett a kottatár is. Az anyagi helyzet is javult, miután a szervezett mun-Tenor I Gera Sándor Gera Péter Szűcs Sándor Ándrevszki József Szabó Lajos Lakatos Sándor Jáksó Márton Széli Imre Vida Ernő Tóth Jenő Tenor II Borbola János Kovács Imre Fodor Mihály Csortya János Mándoki Sándor Hermann Jakab Puskás István Erdélyi Béla Basszus I Fodor Antal Búza Imre Kallós Ferenc Miklós Imre Elek Lajos Péntek Lajos Varga István Kendrusz János Basszus II Fodor Sándor Kocsis Gyula Vincze János Szűcs Dániel Oláh János Pudler József Szabó Sándor M. Szűcs István Lux Péter Martonosi Bálint
