Diósszilágyi Sámuel: A makói szervezett munkások Petőfi dalkörének története - A Makói Múzeum Forráskiadványai 5. (Makó, 1982)
3 kások a szakszervezeti tagdíj után "dalárda alapra" fordítandó önkéntes póttagdijat ajánlottak fel. Az így összegyűlt pénzből egy nagy harmóniumot vásároltak. Most már egyre erőteljesebb a dalkör működése, de még nem érte el azt a színvonalat, hogy a nyilvánosság elé mertek volna lépni. Pedig már Budapestről is kaptak meghívást a Magyarországi Munkás Dalosszövetségnek a Zeneakadémián tartandó hangversenyére. Az énekkar azonban - kellő önkritikát gyakorolva - megfelelő felkészülés és a szükséges anyagi feltételek hiányában nem vállalkozott a hangversenyen való részvételre. Katona Sándor karnagy aránylag rövid működés után lemondott, s 1923-ban Vida István tanítónak adta át a helyét. De vele is hamarosan meggyűlt a baj, csodálatosképpen - anyagi okokból. Az énekkar nem tudott neki a tanításért fizetni, mire 1924-ben lemondott a karnagyságról. Az énekkar a felbomlás jeleit mutatta, amire Papp József is visszavonult az elnökségtől. A karmesteri pálca Vida kezéből Majoros Rezső makói pénzügyi tisztviselő, később kiszombori kántor kezébe került. Papp Józsefet pedig dr. Diósszilágyi Sámuel kórházi főorvos - aki két évig vezette a dalkör ügyeit - váltotta fel az elnöki székben. Ezalatt a két esztendő alatt a dalárda fejlődésében és megizmosodásában nagy előretörés történt. Majoros Rezsőben erélyes karnagyot kapott az énekkar, aki az ekkor már 52 tagot számláló dalos társaságot erős kézzel és vasfegyelemmel tartotta együtt. 1924. szeptemberében /amikor a Hollósy Kornélia Színházban Móra Ferenc, Juhász Gyula, Réti Ödön egy-egy egyfelvonásos darabját mutatta be Kiss Árpád színtársulata, előadás után a dalkör dr. Espersit János ügyvéd Kazinczy utcai házában megszállott/ Juhász Gyula költőnek szerenádot adott, a dalkör és munkásság nevében Farkas Imre üdvözölte Juhász Gyulát. A szerenád és az üdvözlés igen jól esett a költőnek, aki válaszában magát szintén dolgozó munkás embernek minősítette, akitől senki sem veheti rossz néven, ha a munkássággal tart.
