Diósszilágyi Sámuel: A makói szervezett munkások Petőfi dalkörének története - A Makói Múzeum Forráskiadványai 5. (Makó, 1982)
17 kapott ugyan, de Nagy Gyula nyugalmazott főszolgabíró hajlandó az elnöki székbe beülni. És a dalkör vállalta elnökül a reakció megtestesülését, csakhogy megmeneküljön a feloszlatás veszélyétől. Egy kicsit nagy engedmény, egy kicsit nagy áldozat volt. Ennyit már még Varga István ügyvezető elnök sem birt elviselni, s 18 évi buzgó és fáradságot nem ismerő tevékenység után az év novemberében lemondott. Az elnök javaslatára a november 9-iki rendkívüli közgyűlés elfogadta Varga lemondását, 18 éves buzgó működéséért jegyzőkönyvi köszönetét mondtak, s az ügyvezető elnöki teendők ellátásával egyelőre Buday Mihályt, a dalkör jegyzőjét bízták meg. A közben eltelt idő alatt az énekkart a lehetőség határain belül reorganizálták. Az Így valamennyire talpra állott együttes egy kicsit magához tért, még kórusok betanulásában is olyan jelentős eredményt ért el, hogy részt vehetett júniusban, a pünkösdi ünnepek alatt Szombathelyen rendezett országos munkás dalos ünnepségeken, ahonnan a sikeres közreműködés jutalma képpen egy majolika serleget és egy márványba vésett bronzplakettet hoztak haza. Az 1938. május 5-6-án lezajlott dalosünnepségek azonban nem folytak le olyan simán, olyan megszokott rendben, mint az előbbi években rendezettek. A kezdet, az indulás simán zajlott le. "Régi és uj magyar dalok csendültek fel a dalosok ajkán. Elfeledett melódiák zengtek fel újra: Kodály- és Bartók-kórusok, magyar rapszódiák - Irta a Népszava - Farkas Antal májusi éneke; a magyar nép érzelmi életének egész skálája szólalt meg a hangversenyen: szomorúsága, öröme, tréfája, vidámsága, hetykesége, kemény dacossága, szabadságvágya..." "A munkás dalosoknak roppant erőfeszítésükbe került - hiszen vad hajszában dolgoztak vagy munkanélkül nyomorogtak - hogy elérjék a művészi magaslatokat és óriási áldozatkészséggel állottak a munkás dalkultúra szolgálatában. Ezek a munkásdalok - olvasható az akkori újságban - senkitől semmi kedvezésben nem részesültek. Sőt! Mindent a maguk erejéből kellett előteremteni és nem lehet meghatottság nélkül arra gondolni,
