Diósszilágyi Sámuel: A makói szervezett munkások Petőfi dalkörének története - A Makói Múzeum Forráskiadványai 5. (Makó, 1982)
18 hogy milyen áldozatukba került egy-egy dalosünnepségnek a létrehozása, megrendezése." A szombathelyi dalosünnepségek is, amelyeken a monstra hangversenyen és a szabadtéri játékon "szerény becslés szerint mintegy tízezer ember vett részt", szintén óriási áldozatokba kerültek. Az ünnepségek második napján, május 6-án a ligetben nagy népünnepélyt és bucsuhangversenyt rendeztek. Utána indulás a pályaudvarra és onnan haza. A ligetből a pályaudvarra vezető hosszabb útvonalon azonban történt valami szokatlan és váratlan esemény. Horthy Miklós katonája vagyok én... hangzott a dal szövegének első sora. Csakhogy most nem katonák, nem honvédek, hanem munkások lépkedtek a dal ütemére, és a munkásokhoz illő szöveggel is énekelték azt ilyeténképpen: Vörös zászló katonája vagyok én... és a nótázást a Makói Petőfi Dalkör éneke nyitotta meg, s eleinte csakis ők dalolták. De percek alatt átvette a dalt a menetben vonuló többi énekkar is, s most már közös erővel fújták, hogy Vörös zászló katonája vagyok én... A rendfenntartásra kivezényelt rendőrök előbb csak tanácstalanul álltak, és mosolyogva hallgatták a szokatlan szövegű dalt, de amikor rendőrtisztek is megjelentek a nem mindennapi "hangversenyen" kiadták az utasítást, hogy: üsd, nem apád! Megkezdődött a dalosok szidása és itt-ott ütlegelése, felborult a rend és kisebb-nagyobb csoportokba verődve, menekülés-szeröen érkezett le a nép a pályaudvarra. A nagy események másnap a pesti lapok politikai pártállásszerint különbözőképpen kommentálták. A képviselőházban pedig junius 15-én Rajniss Ferenc nemzeti fronti képviselő interpellálta meg a belügyminisztert a "munkásdalos szövetség szombathelyi dalosünnepsége tárgyában". Idézett a Vasvármegye c. nyilas újságból, amelyik azt irta, hogy a szombathelyi munkás dalosszövetség vallomás volt Csehszlovákia mellett, majd azzal folytatta, hogy "a munkás dalosok Szombathelyen a fasizmus el-
