Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Törőcsik István: Egy régi adósság – Szeged-Vár 1998

di darabokat inkább a 16 század második felére keltezhetjük. A porceláncsészék a 17. században a borsodi magyar végvárakba is eljutottak, Tomka Gábor ezt a kávézás szokása terjedésének tulajdonítja (TOMKA 2002, 299). Több mint száz pipa látott napvilágot, melyek a 17-18. századból, de a legkorábbi, piros festésű darabok talán még a 16. századból származnak (8. kép). Van arab feliratos példány, valamint mészbetéttel kitöltött virágdíszes, ún. hollandi pipa is, melynek szinte pontos párhuzama az egri várban került elö (KOVÁCS 1963,.239, 262: VII. 2.; VIII). Kovács Béla (mindmáig mérvadó) kronológiája szerint az ilyen típusú pipák kora a 16. század utolsó harmadára tehető, szórványos előfordulásuk pedig kizárólag a nyugati zsoldosokjelenlétével hozható összefüggésbe. E típusba tartozó példányok ezért nem találhatók a már 1541-ben török kézre került budai vár leletanyagában (KOVÁCS 1963, 254-255). A szegedi darab azonban azt mutatja, hogy a „hollandi" pipák ajándék, zsákmány, vagy kereskedelmi áru formájában a hódoltsági terület belsejébe is eljuthattak, és utolsó gazdájuk nem feltétlenül császári katona volt. Az 1686 utáni évtizedek leletei A pénzek zömmel I. Lipót korából származnak, vagyis a császári (kisebb arányban esetleg a török zsoldban a 16-17. században végig itt élő) délszláv katonák, vagy nyugati zsoldosok által is használt temetőrészlet került a kiásott földbe. A vármaradvány tetején talált legszebb leletek közé tartoznak egy kétfejű sast ábrázoló csempe töredékei. A három töredék közül a legnagyobb darabon a sas koronás nyakrésze és az egyik szárnyának részlete maradt meg, a kisebb darabon pedig a balra néző sasfej. A harmadik (apró) töredéken nem azonosítható az ábrázolt részlet. A nagyobb töredék hátoldala erősen kormos. Az első kétfejű sast ábrázoló kályhacsempe a 15. század első feléből származik, de az ábrázolástípus a 17. század második felétől válik gyakorivá (KOZÁK 1963 185-186; 194-195). A máz alatti fehér engob és a vörösesbarna, téglaszerű kerámiaanyag miatt nem valószínű, hogy a megtalált csempedarabok által jelzett kályha Szeged török megszállása előtt készült volna, a másfél évszázados oszmán uralom alatt pedig nyilvánvalóan nem raknak ellenséges (császári) szimbólumot ábrázoló kályhát a várban. A kérdéses töredékek így legkorábban az 1686-os felszabadulás utáni évekből származhatnak. A formai párhuzamok ugyanezt a keltezést erősítik. Az ábrázolás stiláris jegyei az Iparművészeti Múzeum egyik kályhacsempéjéhez (KOZÁK 1963, 184: 60. kép) állnak a legközelebb (tollak kidolgozása, nyakak hossza, korona a két nyakon). Ez utóbbit Kozák Károly a 18. század elejére datálja, megállapítva, hogy az ábrázolás típusa az erdélyi szászok