Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: Városi régészet – módszerek, lehetőségek, problémák

objektumhoz nem köthető, másodlagos helyzetben feltárt, ún. szórványlelet (6. kép). Az ilyen típusú leletegyüttesekben sokszor keverednek a még régészeti korú, illetve már a néprajzi kutatás vizsgálati körébe tartozó tárgyi emlékek (7. kép). Pontosabb ásatási, rétegtani megfigyelések hiányában a leletanyagok időrend szerinti szétválasztása, az abszolút kronológiai keretek meghatározása sok esetben megoldhatatlan akadályt jelent. A feltöltési rétegben keveredő néhány száz év fazekastermékeinél például, a kora újkori kerámia tipokronológiájának kidolgozatlansága okoz zavart. Olykor pedig kevés a támpont az adott korú leletek pontosabb időrendi hovatartozásának meghatározására. Ennek kapcsán jogosan vetődik fel a kérdés, vajon feladata-e a városban dolgozó régésznek felgyűjteni azokat a tárgyi emlékeket, vagy dokumentálni azokat a jelenségeket, melyek esetenként már kívül esnek az 1711. évben meghatározott régészeti korszakhatáron? Vagy vállalva a bizonytalanságot, esetleg veszni hagyja a történeti - néprajzi szempontból fontos és sokszor új információkat is hordozó kulturális elemeket. Kérdéses lehet továbbá az is, ha felgyűjtésre kerülnek e tárgyi emlékek, ezek megőrzése, feldolgozása és bemutatása a múzeumi szervezeten belül, mely osztály, illetve gyüjteményrész feladata. Azaz másként megfogalmazva a kérdést: a régészeti módszerekkel feltárt, de időrendi szempontból már nem régészeti korú tárgyegyüttesek, inkább a régészeti, a néprajzi, vagy éppen a történeti osztály gyűjteményi anyagát hivatottak-e gazdagítani? A fenti nehézségek úgy gondolom, már önmagukban is elegendőek az eddigi kutatás gyakorlatának, illetve egyes időrendi kérdések felülvizsgálatára. Be kell látnunk, hogy pusztán néprajzi, vagy történeti módszerekkel dolgozva bizonyos határon túl már nem várhatóak új kutatási eredmények, éppen a módszerek beszűkülése okán.

9 Valamint a régész szakmának is el kell fogadnia, hogy szükséges - éppen a tudományos előrehaladást szolgálandó - összegyűjteni a 18. vagy akár a 19. század tárgyi emlékanyagát is, amennyiben ezt az ásatási feltételek lehetővé teszik. A városi régészet jelentősége, eredményeinek hasznosítása Még néhány évtizeddel ezelőttiig is általánosan elfogadott volt az a nézet, hogy a régészettudomány feladata és egyben szerepe az írott forrásokat nélkülöző korszakok és területek kutatásában határozható meg. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a régészeti forrásanyag nemcsak az írott emlékeket nélkülöző korszakok kutatásában hozhat új eredményeket, hanem hozzájárul az írott forrásokban foglaltak kiegészítéséhez és pontosításhoz, 9 Például a népi kerámia eredetkutatásában mindinkább előtérben kerülnek az ún. néprajzi célú ásatások. Több esetben történt már kísérlet arra, hogy egy-egy fazekas portán régészeti módszerekkel tárták fel a selejtgödrök termékeit (VIDA 1996. 467-482.)