Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Dr. Markos Gyöngyi: Makó temetkezési szokásaiból

nak elfogadását, hanem az egész életen keresztül szeretettel végzett munka fontosságát is mutatja. A családi szerep változásával az idősebbek fokozatosan álltak félre a munkából, maguk is készülve a halálra. Legtöbben a hosszantartó ágyban fekvéstől, magatehetetlenségtől, kiszolgáltatottságtól féltek. Mások az egészség megromlása miatt tartották nehéznek a hosszú életet: „Nem hallok, nem látok, mán minek élek? Sok. " (Joó Imréné ) „Magam maradtam. Egyedül vagyok. " - hallottuk gyakran az idős kort elért emberektől. Az idősebb emberek nem csak tudatilag, lelkileg is készültek a halálra. Ezen kívül Makón is - különösen régen - előkészítették a ruhát, amiben szerették volna, hogy eltemessék. Mások csak a fehérneműt készítették el, s kérték a családot, hogy majd abban temessék el. Az is gyakori volt, hogy a családtagokkal megbeszélték, hogy mi legyen a temetési ruha. Az idős ember utódairól való gondoskodásként végrendeletet készített, illetve készíttetett. „A jegyző jelenlétében tett rendelkezés a gazdagabbak s a polgárosodó parasztok körében terjedt el."

4 - írja Kunt Ernő. Makó erre tipikus példa: a végrendelet készítése a vagyonos parasztok között általános és szokásszerű volt. A témát részletesen földolgozta Tárkány Szűcs Ernő: A makói parasztok végrendeletei c. tanulmányában.

5 Makón évi átlagban 9, a 18. század végén 4-5, később évi 15-20 végrendelet is készült. Ennek oka részben a város lakosságának növekedése, másrészt a vagyonosodása volt. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mind a végrendeletek, mind az utána esetleges pereskedés által - létrejött iratok értékes adatokkal szolgálnak a mindennapi élet, a családi események csak írott forrás által való megismeréséhez. Bár, mint láttuk, az élet természetes velejáró a halál, mégis igen sok megfigyelés, tapasztalat, mágikus eljárás alakult ki azzal kapcsolatban, hogyan lehet előre megtudakolni időpontját, milyen jelekből lehet következtetni a halál eljövetelére. Az egész magyar nyelvterületen, így Makón is, különböző előjelekből próbáltak következtetni erre. Ezek közül külön csoportot alkotnak a halálra vonatkozó általános jóslatok, illetve a halált közvetlenül megelőző jelek.

6 A haláljósló eljárásokat Makón is elsősorban a naptári ünnepeken gyakorolták, különösen az évkezdő jellegüeken, amelyek egyébként is alkalmasak a következő év eseményeinek megtudakolására. Ezek közé tartozik a lucapogácsa haláljósló hiedelemköre, amelyet a kutatók Dél-alföldi sajátos4 Kunt Ernő, 1987. 100. 5 Tárkány Szűcs Ernő, 1974. 493-512. 6 Kunt Ernő, 1987. 103.