Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Dr. Markos Gyöngyi: Makó temetkezési szokásaiból

ságnak tartanak. 7 Ennek a jósló eljárásnak a lényege a következő. A család­tagok nyersen kiválasztottak maguknak egy-egy pogácsát, amelybe tollat szúrtak. Ha az előre kiválasztott pogácsába szúrt toll sütés közben elégett vagy megpörkölődött, akkor a tulajdonos a következő évben (vagy rövide­sen) meghal. Más változat szerint, kiválasztás nélkül szúrták a tollat a pogá­csába, s ha az megpörkölődött, azt jelentette: a ház népéből fog valaki meg­halni. A karácsonyi dió és alma hiedelemkörének egy része is kapcsolódott a haláljósláshoz. Ha a karácsonyi vacsorához előkészített, feltört dió rossz, akkor valaki beteg lesz a családban, ill. más adat szerint meghal az illető ­tartották a városban. A karácsonyi vacsora részét képező almáról azt tartot­ták, hogy ha fölvágás közben a magot is kettévágta az illető, meghal az új évben. A karácsonykor kútba bedobott almát vízkeresztkor szedték ki. Aki­nek az almája megrohadt, az abban az évben meghal - vélték. 8 Makón igen sokirányú, sokféle hiedelem volt ismert, amelyek a halál­esetek előjeleinek számítottak. 9 Első helyen kell említeni a halált jelentő álmokat, amelyek közül a városban az alábbiak voltak ismertek. Aki álmá­ban lakodalomban van, annak családjában halott lesz.(De: álomban temeté­sen részt venni örömet jelent.) Akinek álmában kiesik a foga és fáj, közeli, ha nem fáj, távoli rokona hal meg rövidesen. Ha álmunkban valakit romos épületben látunk, az rövidesen meg fog halni. Pappal álmodni temetést jelent: Aki halottal álmodik, halottja lesz. Különösen fontos az álomban megjelenő elhunyt férj vagy feleség, aki - több esetben - maga után hívta életben maradt társát. Bizonyságul álljon itt egy lírai visszaemlékezés: „A temetés után úgy jártam látogatni sógort, mint azelőtt. Olyanná vált, mint a párja vesztett gerlemadár: azóta nem lelte helyét a lakásban. Ahányszor mentem, mindig tele volt panaszai, nem a családra... hanem a kegyetlen sorsra: 'hol itfáj, hol otfáj, az ennivaló sem akar kölleni már, fél éjszakákat virasztok' sorolta a bánatát, hol az egyikkel, hol a másikkal kezdte. Miután meghalt a néném, azóta újra szívogatta a cigaretát is. Amikor panaszkodot a sógor, olykor elejtettem: talán a cigaretától? Mindegy már nekem: úgy­sem ér sokat az élet, mondta, megadva magát a sorsnak. Az utolsó látoga­táskor amint beléptem, így kezdte sógor: 'az éjjel itvolt Rózsi, a feleségem nálam, azt mondta, gyere hé, érted jöttem, és megfogta a kezemet. De ép­pen olyan volt, mint valóságban' — magyarázta el különös álmát. Aztán, utána két hétre, és felesége után majd félesztendő múltán sógor is befejez­7 Kisbán Eszter 1982. 310. ill. Tátrai Zsuzsanna 1990. 226. * MFMNA 222-71. 9 Különösen értékesek Sípos István 25 féle jóslást és előjelet tartalmazó, kéziratban lévő fel­jegyzései (JAM NA 187-96)

Next

/
Thumbnails
Contents