Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Dr. Markos Gyöngyi: Makó temetkezési szokásaiból

ságnak tartanak.

7 Ennek a jósló eljárásnak a lényege a következő. A családtagok nyersen kiválasztottak maguknak egy-egy pogácsát, amelybe tollat szúrtak. Ha az előre kiválasztott pogácsába szúrt toll sütés közben elégett vagy megpörkölődött, akkor a tulajdonos a következő évben (vagy rövidesen) meghal. Más változat szerint, kiválasztás nélkül szúrták a tollat a pogácsába, s ha az megpörkölődött, azt jelentette: a ház népéből fog valaki meghalni. A karácsonyi dió és alma hiedelemkörének egy része is kapcsolódott a haláljósláshoz. Ha a karácsonyi vacsorához előkészített, feltört dió rossz, akkor valaki beteg lesz a családban, ill. más adat szerint meghal az illető tartották a városban. A karácsonyi vacsora részét képező almáról azt tartották, hogy ha fölvágás közben a magot is kettévágta az illető, meghal az új évben. A karácsonykor kútba bedobott almát vízkeresztkor szedték ki. Akinek az almája megrohadt, az abban az évben meghal - vélték.

8 Makón igen sokirányú, sokféle hiedelem volt ismert, amelyek a halálesetek előjeleinek számítottak.

9 Első helyen kell említeni a halált jelentő álmokat, amelyek közül a városban az alábbiak voltak ismertek. Aki álmában lakodalomban van, annak családjában halott lesz.(De: álomban temetésen részt venni örömet jelent.) Akinek álmában kiesik a foga és fáj, közeli, ha nem fáj, távoli rokona hal meg rövidesen. Ha álmunkban valakit romos épületben látunk, az rövidesen meg fog halni. Pappal álmodni temetést jelent: Aki halottal álmodik, halottja lesz. Különösen fontos az álomban megjelenő elhunyt férj vagy feleség, aki - több esetben - maga után hívta életben maradt társát. Bizonyságul álljon itt egy lírai visszaemlékezés: „A temetés után úgy jártam látogatni sógort, mint azelőtt. Olyanná vált, mint a párja vesztett gerlemadár: azóta nem lelte helyét a lakásban. Ahányszor mentem, mindig tele volt panaszai, nem a családra... hanem a kegyetlen sorsra: 'hol itfáj, hol otfáj, az ennivaló sem akar kölleni már, fél éjszakákat virasztok' sorolta a bánatát, hol az egyikkel, hol a másikkal kezdte. Miután meghalt a néném, azóta újra szívogatta a cigaretát is. Amikor panaszkodot a sógor, olykor elejtettem: talán a cigaretától? Mindegy már nekem: úgysem ér sokat az élet, mondta, megadva magát a sorsnak. Az utolsó látogatáskor amint beléptem, így kezdte sógor: 'az éjjel itvolt Rózsi, a feleségem nálam, azt mondta, gyere hé, érted jöttem, és megfogta a kezemet. De éppen olyan volt, mint valóságban' — magyarázta el különös álmát. Aztán, utána két hétre, és felesége után majd félesztendő múltán sógor is befejez7

Kisbán Eszter 1982. 310. ill. Tátrai Zsuzsanna 1990. 226. * MFMNA 222-71. 9 Különösen értékesek Sípos István 25 féle jóslást és előjelet tartalmazó, kéziratban lévő feljegyzései (JAM NA 187-96)