Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Lengyel Orsolya: A makói félnótás. Szellemi fogyatékos a XX. század első felében Makó társadalmában

LENGYEL ORSOLYA A makói félnótás. Szellemi fogyatékos a XX. század első felében Makó társadalmában Szellemi és testi fogyatékosok születhettek minden korban, minden társadalmi rétegben. A családtól és a társadalomtól függött, hogy a szellemi fogyatékos emberek a bolondokházában vagy a családjukban élték le életüket. A XX. század előtt még kis településeken a fogyatékosságot az ördög művének tekintették. Rövid írásomban egy makói, XX. század első felében élt szellemi fogyatékos, Dutyi Tóni példáján keresztül kívánom bemutatni a fogyatékosok szerepét és megítélését a kisvárosi társadalomban. Célom annak bemutatása, hogyan viszonyultak az emberek hozzá s fogyatékosságához, s milyen szerepe volt neki, mint „bolondnak" a város társadalmában. A kutatás során interjúkat készítettem egy közismert „bolonról", akinek Dutyi Tóni volt a beceneve, valamint korabeli makói újságokban megjelent cikkeket is találtam róla. Dutyi Tóni feltehetően 1877-ben született. 1939 márciusában hunyt el, 52 évesen. Ez alapján feltételezem, hogy 1877-ben születhetett. Eredeti neve Igaz Antal volt. Dutyi és Tutyi Tóni néven egyaránt ismert volt. Ez a csúfnév azonban nem helyi sajátosság, más helyeken is hívhatták az Antal nevű fogyatékosokat Dutyi Tóninak. Makón élt a családjával. Az adatközlők az 1920-as és 30-as évekből emlékeznek rá. Valószínűleg római katolikus vallású volt, mert az egyik adatközlő az újvárosi római katolikus templomban találkozott vele rendszeresen. Közismert ember volt Makó városában, mert szeretett emberek között lenni. Tavasztól őszig minden nap megjelent a belvárosban. Külső megjelenése nagyon eltért a többi emberétől, mivel idővel testileg is egyre torzulttá vált. Mivel szegény családból származott, szakadt, kopott ruhákban járt, amelyeket rendszerint azoktól kapott, akik megsajnálták őt. Viselkedése és megjelenése is eltért a megszokottól. B. Szűcs Antalné visszaemlékezése szerint az utcán járva „állandóan nótázott, járt a keze mög táncolt", „olyan érdekösen mönt, csoszogósan mönt". Gyakran megfordult a piacon, a Horty parkban a vasárnapi mulatság idején is, ezért azok a makóiak, akik rendszeresen jártak ezeken a helyeken, mindannyian ismerték öt. Általában egyedül járta a várost, nem voltak vele rokonok vagy barátok. Dutyi Tóni nagyon szegény volt, ezért szüksége volt a makóiak segítségére. Sokan voltak, akik rendszeresen segítettek neki. Adtak neki ruhát, ennivalót és néha pénzt. Gyakori volt az is, hogy kéregetett. Ilyenkor levette