Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Lengyel Orsolya: A makói félnótás. Szellemi fogyatékos a XX. század első felében Makó társadalmában

a kalapját, ezzel jelezte, hogy segítséget kér. Gyakran bement az üzletekbe is kéregetni. A Makói Friss Újságban 1921. június l-jén megjelent cikkben ezért el is marasztalja az író, aki nem írta alá a cikket. A cikk írója felrója neki, hogy amikor az egyik boltban adtak neki egy kétkoronást, nem fogadta el, mert hiányzott az érme sarka, s szerinte ezért nem fogják tőle elfogadni vásárláskor. Ezután kilépett az üzletből, s egy jómódú férfitől kért pénzt, aki szintén nem adott neki, hanem azt mondta neki, hogy „Dolgozz te dologke­rülő". Dolgozni azonban fogyatékossága miatt nem tudott. Ennek ellenére voltak olyan segítőkész emberek is, akik a házukba is beengedték. A segít­ségért cserében apró szívességeket kértek tőle, például az egyik adatközlő nagymamájának és dédnagymamájának vizet vitt a kútról, vagy elment a távoli boltba. Dutyi Tóniról az emberek sokféleképp vélekedtek. Furcsa megjelenése és viselkedése miatt a gyermekek nem szerették. A kicsi gyermekek féltek tőle. Az egyik adatközlő, Lakatos Béláné 3-4 éves volt, amikor találkozott vele. Egyszer a nagymamájánál volt, s nem akarta megenni az ételt. Ekkor a cseléd azt mondta neki, hogy ha nem eszi meg az ennivalót, akkor majd Dutyi Tóni megeszi. S ebben a pillanatban belépett a házba az emlegetett férfi. Az adatközlő ijedtében mindent megevett. Egy másik alkalommal az újvárosi római katolikus templomban voltak misén. Mikor az adatközlő kisgyermekként meglátta a misén Dutyi Tónit, az édesapjához kiáltott, hogy „Imádkozzon édesapám, mert ott van Dutyi Tóni". Családja felhasználva a gyermek félelmét megvette a Homonnai fényképészcsalád egyik fotóját a „félnótásról". Azt mondták lányuknak, hogy ha nem eszik, háromszor ráüt­nek a fotóra, s Dutyi Tóni azonnal ott terem. A nagyobb gyermekek csúfol­ták. Egy másik adatközlő, B. Szűcs Antal elmondása szerint a gyerekek különféle „mögjegyzésöket töttek, utánuk szaladt, hogy mögveri, de persze elszaladtak." A már említett 1921-ben megjelent újságcikk a következőképp szól róla: „Mindhárom közül a legunszimpatikusabb bolond Tóni, akiben a nagyközönség nem annyira egy bolondot, mint inkább egy notórikus dolog­kerülőt tapasztal." 18 évvel később, a halálhírét közlő rövid visszaemléke­zés azonban tisztelettel ír róla. Az újságíró szerint Tóni feje valóságos élő naptár és térkép volt, mert mindig tudta, hogy mikor kinek van születésnap­ja, lakodalma, temetése. A szerző „jó kis embörnek" nevezi. Egyik adatköz­lőm sem tulajdonította Dutyi Tóni fogyatékosságát annak, hogy az ördög megszállta, s nem is emlékeznek ilyen magyarázatra a nép köréből. Dutyi Tóni a Makói Újság 1939. március 19-én megjelent rövid írása alapján a makói sajtónak is jellegzetes alakja volt. Az írást Nick néven írta alá a szerző. Ez a rövid cikk tudósít Dutyi Tóni haláláról. A cikk írója a következő szavakkal búcsúzik tőle: „Szervusz Tóni. Jó kis embör vótál, szögény íróemböröknek, művészeknek sok jó kis témát adtál." Dutyi Tóni-

Next

/
Thumbnails
Contents