Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Fodor Ferenc: A martonosi paprika

paprikát tud feldolgozni 24 óra alatt. A munkások 12 óránként váltják egymást. 12 óra után 24 óra szabad. A szárító vizes végén beadagolt paprika keresztülmenve a mosón és a fertőtlenítőn, a szecskázóba kerül. A 17 méter hosszú szárítóban háromszor halad végig a szalagokon a paprika. Ezt az utat 6 óra alatt teszi meg. Az üzem természetesen folyamatos. A fűtést gázégő biztosítja. 24 óra alatt 2500 köbméter gázt használ fel. A száraz oldalon kijövő félkészárut levelesnek nevezik. A dolgozók kiválogatják a legszebb színű paprikaszeleteket és külön edénybe dobálják. Ezt külön őrlik meg, ebből készül a „Super Delikates", azaz a lehető legkiválóbb minőségű paprika. A szárazoldalon kijövő paprika a darálóba kerül. Ez egy rendes kalapácsos daráló, melynek nagylyukú - 8-10 mm - rostája van. Az itt keletkezett zúzalékot bezsákolják és a raktárba viszik. Ez kerül őrlésre a későbbiekben. Az őrlés folyamata a zúzalék fölöntése után teljesen automatikus. A félkész árut a kalapácsos darálón tovább aprítják. Innen a ciklon nyomja az első kopárra, majd onnan a második kopárra. Innen kerül a szitarendszerbe. A nagyobb szemcsék újból visszakerülnek rendszer elejére, a kész anyag pedig a tartályba kerül, ahonnan zsákolják. A malom 24 óra alatt 2,5 tonnát tud megőrölni. A készárut 40 kg-os kiszerelésben zsákolják. A paprika túlnyomó részét Nyugat-Európában, kisebb részét Horvátországban, Magyarországon, illetve Szerbiában értékesítik. Különösen nyugati exportra sokszor csak félkész árút kérnek. A maradéki feldolgozók tudják, hogy az ö általuk előállított nyersanyaggal keverik a marokkói, dél-amerikai paprikát, hogy azok minőségét javítsák. Ha a termelők és a feldolgozók össze tudnának fogni, egy egységes minőségű, megfelelő csomagolású áruval jelentős szerepet tölthetnének be az európai piacokon. Végül ismét a termelésről! A feldolgozó üzemek a biztos nyersanyagellátás érdekében szerződést kötnek a termelőkkel. Ez legtöbbször ugyan csak szóbeli megállapodás, de ez is elég ahhoz, hogy a többéves üzleti kapcsolatok zavartalanul működjenek. Egy-egy feldolgozó 200-300 holdra köt szerződést. Néhány feldolgozó, hogy segítse a termelőt és a paprika minőségét is biztosítsa, maga adja a vetőmagot, melynek árát ősszel a termésből vonják le. Ok maguk a vetőmagot Horgoson vagy Magyarországon veszik. A rászorultabb gazdálkodóknak műtrágyát, sőt még készpénzt is adnak, hogy minél nagyobb terméseredményeket érhessenek el. A martonosi gazdaságok kisparcellái már nem képesek ellátni az üzemeket paprikával, így a feldolgozók távolabbi termelökkel is kötnek szerződéseket. Ennek következtében új termelői tájkörzetek alakultak ki. Legtöbben Fölsőhegyesről szerződnek. Az ottani talajok még