Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Ferkov Jakab: Adatok a Mohács környéki halászathoz

kellett jegyezni, melynek értéke 500 pengő volt, ezenfelül a beiratkozáskor 2000 pengőt előre be kellett fizetni. Az új társulásba bevitt halászfelszerelés tényleges értékét beszámíthatták az üzletrészbe. Az alapító tagok a következők voltak: - Köpeti Antal jegyzőkönyvvezető, - Mutávsics Mátyás elnök, - Vince Sándor hitelesítő, - Bodnár Imre, Gyuricza János, Kiefer János, Kiss András, Köpeti József és Agatity István tagok. A kezdeti bérelt rész a mohácsi Duna-szakasznak még csak egy kisebb részére szólt, de 1948-ban egy megállapodás keretében megszerezték az Öreg-Dunának, Kölked község határában elterülő részét is. A szövetkezet 1950-ben egy újabb megállapodást kötött a Boki-Duna bérlésére, valamint jogot szerzett a Belső Béda holtág, izabellaföldi hídtól a bédai szivattyútelepi töltésig tartó rész hasznosítására. Emellett számos más belső tavat (Somberek, Töttös stb.) is béreltek. Egy rendelet alapján, 1952-ben a szövetkezet Mohácsi Petőfi Halászati Termelőszövetkezetté alakult át. Az 1950-es évek szocialista tervgazdálkodása és termelési versenye az újonnan alakult termelőszövetkezetet igen nehéz helyzet elé állította, mivel meg kellett „termelni" az előírt halmennyiséget. A lehalászás a termelőszövetkezet tevékenységi körének csak egy részét tette ki, e mellett a halszaporításra, az ivadékgondozásra, és a hal életterének karbantartására is gondot kellett viselni. Hogy mindezek mellett mégis tudtak fejlődni, azt bizonyítja az is, hogy idővel egy saját hajóács műhelyt építettek fel, valamint halászcsárdát nyitottak. Az újabb átalakulás 1992-ben következett be. Ekkor a termelőszövetkezet ismét szövetkezetté alakult, azaz Mohácsi Petőfi Halászati Szövetkezet lett. Helyzetük ma sem könnyebb, sőt talán még nehezebb, mivel az Európai Unióba való belépéssel a verseny egyre élesebb. Ennek ellenére, miközben olyan nagy-múltú halászati társulatok, mint pl. a Bajai Halászati Szövetkezet már nem létezik, a mohácsi még ma is működik. A vizsgált területen a következő főbb halfajták voltak megtalálhatók, részben még ma is: viza (ma már nincs), süllő, csuka, harcsa, ponty (tükör és vad, más néven nyurga), kárász, márna, különböző keszegfélék (fehér-, pirosszárnyú-, laposkeszeg, patuc, bodorka stb.), sügér, csík (valaha az ártérben, ma már nincs), törpeharcsa, angolna, menyhal, compó, bálin és busa. Ez utóbbi kettő növényevő halfaj, Mohácson 1963-ban telepítették be. A busa főleg az ártéri vizek halfaja. A következőkben nézzük meg, hogy milyen halászati módszerek és szerszámok vannak, illetve voltak gyakorlatban.