Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Nagyfalusi Ágnes: Szarvasmarhatartás Csanádpalotán

lasztása egy farúd végére erősített drót segítségéve] történt. Az is előfordult, hogy a gazdák nem tudták, melyik is az ő tehenük. Ilyenkor a gulyás útmutatásával találta meg mindenki a sajátját. Allatok etetése: az állatok a legelőn azt ették, amit találtak, más takarmányt nem kaptak. Az itatásuk a gémeskutaknál történt, amelyből 6 darab volt a csigái legelőn. A kutak vízmélysége a Maros vízállásától függően változott. A vizet favödör segítségével merték ki és itatóvályúba öntötték. Az állatok őrzését általában egy család vállalta el. Ok egész évben kint laktak Csigában. A gulyás napközben a kutyájával és az állatokkal járta a legelöket, éjszakára karámba terelték a marhákat. Az állatok őrzéséért a gazdának szájbért kellett fizetni. A szájbér megállapításakor a várható összköltséget osztották fel a kijáró állatok között. A szájbért a Legeltetési Bizottságnak kellett fizetni. Az így befolyt összeggel ők gazdálkodtak az év során. A Legeltetési Bizottság 1975-ig működött a faluban. A bizottság két főt foglalkoztatott, Diós Istvánt és Majó Jánosnét. Ok állapították meg a szájbért, ők fogadták meg a csordást és a gulyást, valamint intézték a legeltetéssel kapcsolatos ügyeket. A falu tulajdonában lévő földből a legeltetési bizottság 361 hold földnek volt a kezelője, valamint volt két háza az állatorvosok számára, és egy apaállat gondozó telepe. A téeszesítés során a legeltetési bizottság által kezelt föld és a különböző munkaeszközök a tsz tulajdonába kerültek. Pár évig még működött a csigái gulya, de utána az állatállomány folyamatos csökkenése miatt megszűnt. A maradék állomány a továbbiakban a csordára járt. Csordajárás A falu határában a népnyelv által csak „tehénjárásnak" hívott területen legeltették azokat a teheneket, melyeket nem hajtottak a csigái legelőre, majd 1975 után a Csigából átkerült állatokat. A legeltetés napjainkban is ezen a területen folyik. Az teheneket május 3-án hajtották először a legelőre és október 31-én utoljára. A első kihajtás régen nagy ünnep volt, a gazdák miután kihajtották a marháikat, a csordán várták a többi gazdát és beszélgettek, vizsgálgatták hogy kinek milyenek az állatai. A nap folyamán megérkezett a falu állatorvosa, aki megvizsgálta az állatokat. Valamint ellenőrizte, hogy az állatok megkapták-e a lépfene elleni oltást. Ezt követően a napi kihajtás reggel 6-7 óra között történt. A '70-es években az állatok kihajtását az egyes utcákból általános iskolás gyermekek vállalták. Attól függően, ki milyen hosszan hajtotta, voltak kilós és félkilós bérűek. A kilós az utcából egészen a csordáig hajtotta, míg a félkilós a mellékutcából a főutcáig. A hajtásért a gyermekek 100 illetve 50 Ft-ot kaptak