Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Nagyfalusi Ágnes: Szarvasmarhatartás Csanádpalotán

egy hónapban. Ha egy mellékutcából nem hajtottak a gyerekek, mert pl. csak egy gazdának jártak ki onnan az állatai, akkor a gazda külön fizetség fejében felfogadhatott gyereket, hogy hajtsa el az állatait. A gyerekeknek ez könnyű és jó pénzkereseti lehetőség volt. Ez a későbbiekben megszűnt. Ma már a gazda vagy valamelyik családtag hajtja ki az állatokat. A csordás miután kiért a legelőre az állatokkal elkezdte őket legeltetni, majd pedig megitatta őket. A „tehénjáráson" két ásott kút található Ezekből merték ki a vizet vödörrel, majd a későbbiekben motoros szivattyúval. Délben az állatokkal delelőre vonultak a csorda területén lévő fák alá. A csorda fél hatkor indult és indul haza a tehénjárásról. A gazdák és a családtagjai a falu legelőhöz közeli végén, a Vörösmarty utcában várták a teheneket. Itt mindenki figyelte, hogy a tehene nehogy másik utcába menjen el. Ez főleg az első kihajtást követően volt fontos, mivel ilyenkor a bornyúk és az új tehenek nem ismerték még az utat. Elkódorgás ezt követően akkor történt, amikor a tehén „folyatott", azaz termékeny napjaiba lépett. Ekkor jellemző az, a tehén egy másik tehén mellé szegődve megpróbál másik utcába elmenni. Ha a tulajdonos észrevette, akkor a többi gazda segítségével visszaterelte jószágát a helyes irányba. Ha nem, akkor az is előfordult, hogy a gazda órákon keresztül kereste a faluban az elkódorgott állatot. Változás a csorda tulajdonviszonyában a rendszerváltás után A legeltetési bizottság 1975-os megszüntetése után a Csordajárás tulajdonjoga a helyi tsz tulajdonába került. A csordával kapcsolatos minden ügyet a tsz által megbízott emberek intézték. Ok fogadták fel a csordást és a legelőt is ők tartották tisztán. A rendszerváltás után, bár a terület eredetileg a község tulajdona volt nem került vissza községi tulajdonba. A tehéntartó gazdáknak választaniuk kellett: hogy a csordajárás területét visszavásárolják a tsz-től, vagy megszűnik a csorda és a teheneket a nyár folyamán is otthon az istállókban kell tartani. Ebben az időben, a faluban egyre nagyobb mértéket öltött a munkanélküliség, sok családnak csak a tehéntartásból volt bevétele. Végül 1992ben a tehenes gazdák úgy döntöttek, hogy megveszik a területet. Akkoriban 108 tehén járt ki a csordára. Ennek megfelelően a 41,3 hektáros 864 aranykorona értékű területet árát 108 részre osztották. Aranykorona értékben kifejezve egy tehénre 8 aranykorona értékű terület jutott. Mindenki annyi területet vásárolt ahány állata kijárt akkoriban a csordára. Az ellenértéket kézpénzben vagy kárpótlási jegyben lehetett kiegyenlíteni a tsz felé. Ez négy tehén esetében 20.000 Ft körüli összeg volt. A csorda területe ezután osztatlan közös tulajdonná minősült át. Az így megalakult gazdatársulást Legeltetési csoportnak hívták.