Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Mészáros Patrícia – Sóskuti Kornél: Megjegyzések a szarmata kori sírrablásokhoz

A tanulmányban vizsgált temetőrészletek közül Daruhalom III.-on és Tóth János dombja I.-en találkozhattunk ilyen jelenségekkel. A daruhalmi lelőhelyen a 31 sír közül tizenkettőt kör alakú kerítő árokkal vettek körül. Ezek egymást érintették, vonalvezetésük nem mindenhol volt folytonos, több sírnál csak árok szakaszokat sikerült kibontani. Tóth János dombján a 11 sír közül négyet kereteltek árokkal. A halmokon és a keretelő árkokon kívül a mára már csak szimpla aknasírnak tűnő temetkezéseket is jelölték valamilyen módszerrel. Ezeknél valószínűleg fejfákat használtak, melyek idővel elkorhadtak. Egy ilyen fejfának a nyomát sikerült megfigyelnünk a daruhalmi lelőhelyen feltárt egyik sírnál (343. sír).

10 A sírfolt bontása során figyeltünk fel a sír északi végében egy közel kör alakú, eltérő betöltődésű foltra. Mélysége csekély volt nem tartott a sír fenekéig. A sírok rablási időpontjának megítéléséhez szintén a daruhalmi lelőhelyen sikerült értékes adatokat nyernünk. A feltárt szelvényben a temető sírjai között településobjektumokat is találtunk. Ezeknek egy része korábbi, míg másik része későbbi időszakra keltezhető, mint a sírok. Az egyik temetkezést (343. sír) egy nagyméretű, korábban felhagyott és feltöltődött gödör betöltésére ásták rá. A gödör betöltése még viszonylag friss volt, nem tömörödött be teljesen, melyet az jelzett, hogy a sírgödörre ásott része megsüllyedt, így a sír feneke lejtett a korábbi objektum felé. Más esetekben pedig azt tapasztaltuk, hogy a sírokat településobjektumokkal bolygatták meg. Erre jó példa volt egy nagyméretű gödör (221. obj.), amely metszette és elpusztította az egyik csontváz felső részét (231. sír) (3. kép 1.). A váz egyik felkarcsontja a gödör alsó részének betöltéséből került elő. Egy másik esetben egy füstölő tüzelőterével (228. obj.) rongáltak meg egy sírt (301. sír) (3. kép 2.). Ezekből a szuperpozíciókból arra következtethetünk, hogy a temetkezések jelölései nem látszódtak hosszú ideig. Ezt támasztja alá a 299. sír is, amelyet részben egy másik temetkezést keretelő körárkára ástak rá." A körárok a sír ásásakor már részben betemetődött (3. kép 3.).

12 Ahogyan azt fentebb említettük a legtöbb rablott temetkezésnél nem volt a sír falát is nagymértékben megbolygató kutatóaknás sírrablás, amelyre akkor lehetett nagyobb szükség, amikor már bizonytalan volt a sírgödör elhelyezkedése. Ha a sírrablók pontosan tudták, hogy melyik sírhoz hol kell leásniuk, akkor még kellett találkozniuk jelölésekkel. A sírokat metsző településobjektumokat, és a temetkezéseket is a későszarmata időszakra keltezhetjük. A tapasztalt szuperpozíciók alapján a sírrablások időpontját is erre az időszakra A sírban fekvő elhunytnak ezen az oldalon a lába volt és nem a feje. " A sír nagyon sekély volt, a korábbi talajmunkák részben el is pusztították, de még mindig elegendő információt nyújtott ahhoz, hogy dokumentáljuk a körárokkal alkotott kapcsolatát. 12 A 299. sír egy különálló temetkezés volt. Az elhunytat nem a körárokba temették bele, mert sekély sírgödre az árkon keresztbe húzódott.