A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Fűzlápok és láperdő foltok Csongrád megyénkben - Elterjedtségük - Jellegük

Fűzlápok és láperdő foltok Csongrád megyénkben Elterjedtségük Az általunk vizsgált térség fás vegetációjából csak a fűzláp (Calamagrosti-Salicetum cinereae) a füzliget (Salicion albae) és a fűz-nyár ligeterdő (Salicetum albae-fragilis) tekinthető természetes társulásnak. Csongrád megye korábban sem túl jelentős kiterjedésű láperdeinek és fűzlápjainak tetemes hányada, a vízrendezések után úgy semmisült meg, hogy szinte semmit sem tudunk róluk. Napjainkra mindössze 5 apróbb foltjuk maradt, ezek: a Négyökrű Zsombójának a maradványa, a Bilisicsi-füzes, a Zsombói-, a Pusztamérgesi- és a Kőrös-ér menti láperdő. Ez utóbbi több részre szakadozva Ásotthalom Rívótól egészen a Bács-Kiskun megyei Kelebiai-halastó medencéjéig húzódik. Jellegük Pusztamérgesen a fűzláp dominál, melyet fűzliget (Salicion albae) foltok egészítenek ki. Bilisicsen az utóbbiak a kiterjedtebbek. A Körös-ér mentén a magasabb széli zónától kezdődő kultúrerdők helyileg is elkülönülnek a hajdani mocsár természetes fás vegetációjától. A füzláp és fűzliget mellett az Átokházi tőzegbánya körzetében feltűnik a fűz-nyár ligeterdő (Salicetum albae-fragilis). Rívón és Kelebián jelentős kiterjedésű a telepített magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) állomány. Valamennyi területen, a fás vegetáció mellett kiterjedt gyep- és vízparti társulások is találhatók. Az őshonos növényzet aránya a legalacsonyabb az erősen retaldált Zsombói-láperdőben. Másik közös sajátosságuk az égeres hiánya. Tiszaalpár vonalától északra a szukcesszió-sor kevés kivétellel égereseken keresztül valósul meg. Ettől délre a társulások karakterfaja, a mézgás éger (Alnus glutinosa), rendszerint hiányzik. Ez nem jelent feltétlenül „rontott" erdőt", inkább eltérő szérieszre utal. Az ócsai turjánvidék láperdeivel összevetve, megyénk hasonló jellegű területeinek a növényzete szegényesebbnek tűnik. A fenti megállapítás a gyepszintre, továbbá a fa- és a cserjefajokra egyaránt vonatkozik. Az okok között minden bizonnyal, kiemelt szerepet játszik az apróbb izolátumokat súlytó diverzitás csökkenés. Az egykori Szeged-Alsótanya számos helyén (így pl. a Madarász-tó mellett, Bogárzón, a Tanaszi-, a Csipak- és a Kissori-semlyékeken) tenyésznek olyan tájképi értéket jelentő fűzállományok, melyeket csekély kiterjedésük folytán vegetációtöredéknek tekinthetünk. Ezeknél a társulás meghatározása sem mindig egyértelmű. Régebben ugyanis, a semlyékeseken épült tanyák közelében