A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - A Csongrád megyei semlyékesek típusai

A Csongrád megyei semlyékesek típusai 1. / Kékperjés dominanciája semlyékesek Az Asotthalom, Ottömös, Pusztamérges és Rúzsa környéki semlyékesek meghatározó társulása a kékperjés láprét (Succisio-Molinietum hungaricae). A túlcsatornázottság hatására fellépő kiszáradás és a hajdani túllegeltetés miatt, az alaptársulás többnyire gyomosodó, átmeneti változataival együtt fordul elő. A mélyebb helyeken rendszerint megtalálható a magassásrét (Caricetum acutiformis-ripariae) és a zsombéksásos (Caricetum elatae). A semlyékeshez tartoznak a gyep szélén vegetáló apróbb fűzláp (Calamagrosti-Salicetum cinereae) maradványok, valamint a csatornapartokat szegélyező gyékényes (Scirpo-Phragmitetum typhaetosum). és nádas (Scirpo-Phragmitetum phragmitetosum) foltok is. A széli zónák zsályás-legyezőfüves sztyepprétjei (Astragalo-Fetucetum rupicolae) és homoki legelői (Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae) „gyöp" néven általában elkülönülnek a semlyékestől. (Igaz néha jellegétől függetlenül, a „gyöp" kifejezést a teljes területre vonatkoztatják.) Szikesedésre utaló társulásokkal szinte mindenütt számolhatunk, de részarányuk nem túl magas. 2. / Szikes dominanciájú semlyékesek Ha az egykori Alsótanya keleti felének semlyék végződésű topográfiai helyeit nézzük (Csipak-semlyék, Tanaszi-semlyék), a társulások jellege az eddigiekhez képest alaposan megváltozik. A relatíve nagyobb terület mellett számolni kell azzal a tényezővel, hogy a Tisza felé közeledve egyre több a gyenge lefolyású, vagy teljesen lefolyástalan kismedence. Az ilyen helyeken a szikesedés fokozottabbanjelentkezik (Várallyay 1993), amit a vegetáció is híven tükröz.