A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Kevesebb társulásból álló (viszonylag monoton) élőhelyek - Speciális élőhelyek

6. sz. kép Víznyerő gödör, Ásotthalom, Bilisics-dűlő (Pápai Zoltán felvétele (1993) A Rívói semlyékes szélén, Bilisicsen és a mórahalmi Tanaszi-semlyéken kialakított kopolyákban július és augusztus hónapokban nagyobb létszámú (15-35 példányból álló) „összezsúfolódott" mocsári teknős populációkkal találkoztunk. Andrési Pál (1995) ugyanezt a jelenséget írta le egy ásotthalmi öntözőgödörrel kapcsolatban. Máshol (így Zákányszék körzetében) nem tapasztaltuk hasonló mértékű habitat beszűkülést. Itt az állatok túlélését valószínűleg állandó vizű tó, vagy csatorna biztosítja. (A példának felhozott Zákányi-medencében a Domaszéki-főcsatorna.) Csizmazia György (1998) Bogárzón egy víznyerőben tucatnyi elpusztult mocsári teknősre lelt, melyekre vastag mészkéreg rakodott. Állítása szerint ezeket az állatokat az ott dagonyázó vaddisznók összerágták. Az élőhely-típus talán legértékesebb kétéltűje a Pannon-Dacikus elterjedésű dunai gőte (Triturus dobrogicus). Mivel nagyon hasonlít a tarajos gőtéhez (Triturus eristatus), a két fajt esetenként összetévesztik. Marián Miklós (1963) Tisza-völgyi felmérései idején még nem írták le a dunai gőtét, így adatai nagy valószínűséggel erre a fajra vonatkoznak. — Homokbányák A nyáron szélsőségesen arid mikroklímájú, elhagyott bányagödrök világa a jelenleginél mindenképp több figyelmet érdemelne. Az egykori futóhomok bo-