A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Kevesebb társulásból álló (viszonylag monoton) élőhelyek - Speciális élőhelyek

gárfaunájának számos faja húzódik meg ezeken a mesterségesen lecsupaszított térszíneken. Sajnos a termelés felhagyása után, az effajta izolátumok rövid idő alatt áldozatául esnek a kötelező rekultivációnak. Lakossági kitermelés esetén —ami többnyire elkerüli a hatóság figyelmét— szerencsére, akadnak kivételek. A gömböc futó (Omophron limbatum) és a busafutó (Broscus cephalotes) járatai kizárólag a nedvesebb homokban futnak. Mindkét kisfutrinka homokspecialista, Asotthalom környékén éppúgy fellelhetők, mint a Tisza és a Maros folyók partfalainál. Ha az élőhelyük kiszárad, ezek a bogarak eltűnnek a környékről. Nyár derekán, az aljzaton apró lyukacskák jelzik a hangyalesők (Myrmeleon formicarius, Euroleon nostras) jelenlétét. A homokbányák kora tavasszal az entomológusok kultikus helyei, melyeket a bőséges zsákmány reményében minden évben felkeresnek. A könnyen felmelegedő, szélcsendes felszínen „összesereglenek" a környék bogarai. A meginduló intenzívebb mozgás azzal is jár, hogy a környező gyepek röpképtelen fajai beleesnek ebbe a természetes csapdába. Ha a bánya széle kellően meredek, képtelenek kimászni belőle. Öttömös-Baromjáráson és Ópusztaszer Pitricsom nevű határrészében ilyen helyeken találtuk meg a védett homoki gyalogcincért (Dorcadion decipiens). A rúzsai Baromjáráson a Brachycerus foveicollis nevű ormányosbogár tömeges jelenlétét figyelhettük meg. A másodlagosan kialakult, gyorsan felmelegedő homoksíványokon röpdös a rendkívül fürge öves homokfutrinka (Cicindela hybrida). Azokban az években, amikor a Tisza magasabb zöldárja miatt a partifecskék (Riparia r. riparia) kiszorulnak folyó menti költőhelyeikről, tömegesen jelennek meg a környék minden fészkelésre alkalmas agyag, vagy agyagos-homok falánál. Ilyenkor szokatlan helyeken is találkozhatunk velük. 1998 és 2000 között a csengelei és a balástyai M5-ös autópálya ásatás gödreiben 1000-en felüli odúból álló kolóniák alakultak ki. A közvetlen közelükben folyó emberi tevékenység láthatóan nem zavarta túlzottan a madarakat. Krnács György (2005) szerint, egy Tüsök sor közelében fekvő tanya udvarán, hosszú évek óta 30 és 80 pár közötti populáció költ. A madarak odúikat egy nagyméretű földkupac falába vájták. Az 1990-es években sikerült néhány lakott fészket megfigyelnünk az Atokházi-tőzegbánya, és a Tanaszi-semlyék körzetében. A rúzsai Baromjáráson a termálkút mögötti felhagyott homokbánya falában 50-100 pár költ. Ugyanitt évente 2-5 pár gyurgyalag (Merops a. apiaster) rendszeresen fészkel. Ez a partifecskénél jóval ritkább madár Kőrös-ér mellett is előfordul. Az Atokházi-tőzegbánya és a Süveg-Magyari erdő találkozásánál lévő régi homokbánya falában, 1994-ben 2 lakott fészekodúra bukkantunk. Jelenléte alkalomszerű, hosszabb időn át használt fészkelőtelep (a Baromjáráson kívül) sehol sem alakult ki. Asotthalom és Mórahalom környékén, más helyeken is megfigyelték a