A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Fás izolátumok

apróbb fás foltokban és az erdöszéleken a kakukk (Cuculus c. canorus) előszeretettel hallatja a hangját. Az emlősök közül a görény (Mustela p. putorius) és a nyest (Martes f. foina) viseli el leginkább az ember közelségét. A tanyák környékén szürkületkor portyázik a keleti sün (Erinaceus europaeus romanicus). Sajnos ugyanezt teszi az aszfaltozott utakon is, ezért a közlekedés évről-évre alaposan megtizedeli az állományt. A Dél-Alföldön valamennyi gyakoribb rőzsecincér kifejlődik egy, vagy több gyümölcsfában. Széles körű elterjedésüket az erdősítéseken kívül az elhagyott, kezeletlen gyümölcsösöknek köszönhetjük (Gaskó 1999). Akad közöttük 4-5 cm hosszú óriás, mint a tápnövényekben nem túl válogatós (polifág) diófacincér (Megopis scabricornis), de az igazán tetszetős fajok ennél lényegesen kisebbek. Ilyen például a tarka cincér (Acanthoderes clavipes), vagy a szemfoltos cincér (Mesosa curculionides). A szőlőcincérek (Phymatodes fasciatus) lárvái az elszáradt szőlővesszőkben rágnak. A fajnak a Kárpát-medencében a szőlőkön (Vitis sp.) kívül nincs más kineveléssel igazolt tápnövénye. (Egyelve árvédelmi füzrakásokról is előkerült, de azt semmiképp sem állítjuk, hogy abban fejlődik -Gaskó 1982-. Más alkalommal néhány szőlőből kikelt imágót, egy rosszul záródó kinevelő szekrény tölgyrőzséjéről vadásztunk le.) — Széltörő erdősávok (legelő- mező- és szántóvédő fásítások) Hazánkban az első széltörő erdősáv 1827-ben létesült Pusztavacson (Kersztesi 1971). 1923-tól 1938-ig 18.205 ha ilyen rendeltetésű fásítás történt. Lehetett volna ennél sokkal több is, de az ezt szorgalmazó „Alföldfásítási törvény" (1923. évi XIX. tc.) az érintettek makacs ellenállásába ütközött. A tiszántúli gazdák jelentékeny hányada hallani sem akart semmiféle fásításról (Oroszi 1990). A Kiskunságban már nemcsak a közvetlenül érintettek berzenkedtek, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági kamara 1929-1930. évi jelentésében a következők olvashatók (Gesztelyi Nagy 1930): „Az 1923. évi 19. t. c. az alföldi erdőtelepítésekről túl szigorúan próbálta megfogni ezt a kérdést és olyan erős beavatkozást biztosított a hatóságok közegeinek és annyira bevonta működési körébe a néhány szál fát kitevő tanyafásítást is, hogy az ügy kevesebbet ment előre, mint az azt megelőző időben. " „Az Alföldön sok csak erdőnek alkalmas talaj van, amely nem erdő. Viszont mezőgazdálkodásra alkalmas talajokon vannak erdők. Szükséges volna tehát, hogy az ilyenek áttelepítése lehetővé tétessék, tekintettel arra, hogy ezt agrárszociális szempontok is kívánják, mert a sűrű lakosság eltartására minden mezőgazdasági művelésre alkalmas területre szükség van. "