A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Fás izolátumok

(Az effajta -nem túlzottan igényes- demagógia napjainkban is gyakran keseríti meg a környezettudatos emberek életét.) Magyarországon 1950-től 1961-ig további 106.737 hektárnyi védősávot, fasort és facsoportot létesítettek, ami mennyiségi és minőségi áttörést jelentett (Keresztesi 1971). A Csongrád megyei homokvidéken ma is látható mező és legelővédő erdősávok többsége a TSZ-ek fénykorában, az 1970-es években keletkezett. 1990 után, a gyors meggazdagodás reményében, az új tulajdonosok sokat kivágtak közülük. Az általunk vizsgált területen a legtöbb védelmi rendeltetésű erdősáv az öttömösi Baromjáráson és annak tágabb környezetében maradt fenn. - 5. sz. kép Ezek a fásítások tipikus szegélycönózisok. Kivételes tájképi értékük mellett, előnyösen befolyásolják a mikroklímát, továbbá részt vesznek a flóra és a faunatranszportban. Ha az Avifaunát vesszük alapul, nem lebecsülendő a refugium szerepük sem. Öttömös-Baromjárason és a mórahalmi Tanaszi-semlyék környékén, az elhagyott szarkafészkekben viszonylag rendszeresen költ a vörös vércse (Falco t. tinnunculus). Lényegesen ritkábban ugyan, de a kabasólyom (Falco s. subbuteo) és az erdei fülesbagoly (Asio o. otus) fészkelését is megfigyelték. — Az alsóbbrendű országutakat és a dűlőutakat szegélyező fasorok 5. sz. kép Legelővédő erdősáv, Ottömös, Baromjárás Antal Tamás felvétele (2000)