A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Fás izolátumok

Fás izolátumok — A tanyák körüli fás vegetáció (gyümölcs- és egyéb fákkal) Kialakulásukat és gazdasági jelentőségüket a lakossági fásítások részeként ismertetjük, a következőkben kizárólag izolátum szerepükkel foglalkozunk. A tanyák körüli zöld szigetek és a dűlőutakat szegélyező fasorok sajátos, semmi máshoz nem hasonlatos madárfaunájára Herman Ottó (1901) és Chernél István (1899) már a (XIX-XX.) századforduló idején felfigyelt. Mivel akkoriban sok volt belőlük, védelmükre nem fordítottak különösebb figyelmet. Jelentőségük érzékeltetésére elegendő megemlíteni, hogy Csongrád megyében még 1980-ban is 23.923 lakott és 1.500 romos tanyát tartottak számon (Csizmazia 1981). Az idillinek tűnő állapot az egész országban rövidesen véget ért. A mezőgazdaság kollektivizálása után a —többnyire monokultúrás— gazdálkodás alaposan meggyérítette a mezsgyéket és megkezdődött a tanyák elnéptelenedése. A jó érdekérvényesítő képességű nagyüzemi lobbi nem kímélte sem az apróbb utakat, sem a fasorokat, sem az elhagyott tanyákat. A helyzet tarthatatlanságára Csizmazia György (1981) hívta fel a figyelmet. Segélykérő felvetése süket fülekre talált. Mire az illetékesek felocsúdtak, már nem sok tennivaló maradt. A korábbi gazdálkodási módokhoz kötődő élőhelyek megmentése az 1980-as évek egyik kiemelt természetvédelmi feladata lehetett volna. Szerencsére a kiskunsági homokháton (így az egykori szegedi Alsótanyán is) az átlagosnál több tanya vészelte át a nehéz időket. Ma ezekjelentik a táj egyik legfőbb vonzerejét, amire a falusi turizmus alapozhat. Az elhagyott épületek padlásain és a környező odvas fákban költ a macskabagoly (Strix a. aluco), a gyöngybagoly (Tyto alba guttata) és a kuvik (Athene n. noctua). Érdemes lenne egyszer a denevérfaunát (Chiroptera) is felmérni. A tövisszúró gébics (Lanius c. collurio) jelenlétét sokszor csak az útszéli keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia), vagy egybibés galagonya (Crataegus monogyna) bozótra gondosan feltűzdelt rovarok mutatják. Régebben valamirevaló Szeged környéki tanya elképzelhetetlen volt a füsti fecske (Hirundo r. rustica) fészkei nélkül. A dűlőutakat járva találkozhatunk a balkáni gerlével (Streptopelia d. decaocto), a gerlével (Streptopelia t. turtur), a seregéllyel (Sturnus v. vulgaris), a balkáni fakopánccsal (Dendrocopos s. syriacus), a széncinegével (Parus m. major), a kékcinegével (Parus c. caeruleus), az erdei pinttyel (Fringilla c. coelebs) és a zöldikével (Carduelis c. chloris). Az udvarokon néhány veréb mindig ott lábatlankodik a baromfinak kiszórt eledel körül. Az legfeljebb a madarászokat érdekli, hogy a mindenütt közönséges házi veréb (Passer d. domesticus), vagy az emberi települések közelségéhez kevésbé ragaszkodó mezei veréb-e (Passer m. montanus) a hívatlan látogató. Az