A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Egyéb erdőkárosító faktorok - Tűzesetek - Tudatos fapusztítás

AJ Bár az alapjelenség (a két elemi kár együttes bekövetkezése) egyértelműen kimutatható, annak pontos mértéke -kizárólag a térképekre alapozva- nem állapítható meg. Egyéb erdőkárosító faktorok Tüzesetek Az egyéb erdőkárosító faktorok közül mindenképp ki kell emelnünk a tűzeseteket. Csongrád megyében ezek leginkább az ültetett fenyveseseket sújtották, de a száraz, természetközeli élőhelyeket sem kímélték. Az elmúlt évtizedekben mind az ásotthalmi Kiss Ferenc Emlékerdőben, mind a Süveg-Magyari erdő homokbuckásaiban előfordultak erdőtüzek. A Kiskunság borókásaiban csak az utóbbi esztendőkben az alábbi helyeken pusztított nagyobb területet érintő tűzvész: Bugac, Bocsa, Tatárszentgyörgy, Orgovány, Agasegyháza (Bíró 2003). A kiváltó okok sokfélék lehetnek. Az időjárási, valamint az ehhez kapcsolódó biotikus tényezőkön (szárazság, tartós hőség, villámcsapások, illetve a nagy biomasszát produkáló időszakokban az avar felszaporodása) kívül nem elhanyagolható faktor az emberi felelőtlenség és butaság sem. A pusztítás mértéke ott a legnagyobb, ahol legtöbb az éghető szervesanyag. A bócsai tűzeset vizsgálatakor úgy találták, hogy a fenyvesekben és a borókásokban helyenként még a talaj is átégett. A pusztítás visszaveti a vegetációt egy alacsonyabb szukcessziós fázisba. A homokbuckások fás növényzetének visszatelepedési (rekolonizációs) idejét illetően egyelőre nincsenek adataink. Annyi bizonyos, hogy a bócsai ősborókásban a folyamat az erdőtüzet követő 6. évben még nem kezdődött meg (Bíró 2003). Tudatos fapusztítás A tudatos környezeti károkozás patinás találmány, több évezredes múltra tekint vissza. Viharos történelmű vidékünkön sem ismeretlen ez a tevékenység. Számos szerző (a felsorolástól inkább tekintsünk el) kötelességszerűen megemlíti, hogy a török korban a nagy számban legelésző jószágok elpusztították a mindaddig „igen jelentős kiterjedésű" kiskunsági erdőket. A szilaj állattartás hatására egy idő után másodlagos füves puszta alakult ki, ami elég durva leegyszerűsítés, következésképp vitatható is. (Ezt írásunkban meg is tettük.) Elfogadhatóbbnak tűnik az a felvetés, hogy lokálisan apróbb-nagyobb természetkárosítások történtek, amibe a túllegeltetés éppúgy beletartozik, mint a harci eseményekhez kapcsolódó környezetpusztítás. Bár a végeredmény ugyanaz,