A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Évek, amikor kétféle éghajlati szélsőséggel is találkozhattunk

Évek, amikor kétféle éghajlati szélsőséggel is találkozhattunk Rendszerint az adott esztendőben csak egyféle éghajlati szélsőséggel kell számolnunk. Ha ebből kettő (netán annál is több) sújtja a vidéket, az a kedvezőtlen talajadottságú kiskunsági tájakon jókora károkat képes okozni. A DélkeletAlföldön ritkán ugyan, de előfordul ilyen elemi kár. A legjellemzőbb párosítás az, amikor a tavaszi magas ár- és belvizet szélsőségesen száraz vegetációs periódus követi. Erre a közelmúltban is akadt példa. 2000-ben minden idők második legmagasabb árhulláma vonult le a Tiszán, és fél Csongrád megye szenvedett a belvíztől. Ugyanebben az esztendőben Ásotthalmon az évszázad legkevesebb csapadékát mérték, 254-mm-t (Fröhlich 2005). Az aszályhoz hosszan tartó forróság társult, sorra dőltek meg a korábbi melegrekordok. Szenti Tibor a hódmezővásárhelyi Vári család bibliájában talált egy bejegyzést az 1879. évi csapadékos tavasz után bekövetkezett tartamos nyári szárazságról (Délmagyarország 2008. 06. 02.). Ne feledjük, ez év március 12-én a Tisza árhulláma áttörve az utolsó védőgátat, eltörölte Szeged városát a Föld színéről. Ahogy az időben haladunk visszafelé egyre kevesebb a megbízható adat. Esetenként a régi kéziratos térképek tanulmányozása során lelünk rá a megoldásra. Nézzünk erre is egy konkrét példát. A szegedi Fehér-tó vízszintje az egyik legmegbízhatóbb viszonyítási alap, hiszen ezt a több mint 5000 holdas medencét valamennyi Szeged környékét ábrázoló térkép feltünteti. A Balla-féle (1778) ábrán csak a tómedence legmélyebb (80 méter tszf. magasság alatti) részeit borítja víztükör, ami kifejezetten csapadékszegény időszakra utal. Ugyanebben az esztendőben Vertics József (1778) a Tisza és a Maros folyók torkolatvidékén magas vízszintet rögzített. Nem csak a szikesekhez mérten tűnik soknak a torkolatvidék víztömege, a felmért területre vonatkoztatva is az. A két térkép közötti szignifikáns különbségek értékelésénél (munkahipotézis szintjén) az alábbi megállapításokra jutottunk: 17 Föltehetően a Maros mentén (évszakra nézve) korábban történtek meg a bejárások, mint ahogy azt a Duna-Tisza közét feldolgozó Ballá Antal tette. 2.1 A szabályozás előtti Tisza-Maros torkolat árterületein a „lokális" hatások kevésbé érvényesültek. Sokkal inkább a vízgyűjtőterület egészén lehullott csapadék tekinthető meghatározó faktornak. Átlagosnál csapadékosabb telet feltételezve, a hóolvadást követő jeges ár (esetleg egy kiadósabb korai zöldárral együtt) szétteríthetett annyi vizet, amennyit a Vertics (1778) talált. 3./ A Duna-Tisza közi szikesek vízborítása teljes egészében a helyi időjárási tényezőktől függ. A Balla-féle térkép (1778) tanúsága szerint az év eleji csapadékosabb időszakot hosszan tartó, csapadékszegény, meleg nyár követte.