A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Hideg telek, hóviharok, olvadás utáni belvíz

3. sz. kép Árvíz a szegedi Fehér-tavon 1941/42 Dr. Beretzk Péter felvétele (1942 tavasza) A belvíz (és a talajban mozgó víz) erdösülést korlátozó hatásáráról a korábbiakban már szóltunk. Az egymást követő tartamos és magas vízborítások érzékeny károkat okoztak a nem vízparti társulásokba tartozó fák fiatalosaiban és azok újulataiban. A hó nélküli hideg semmivel sem jobb a havas télnél. Kiss Ferenc (1939) az 1890-9 l-es télről a következőket vetette papírra: „...olyan erős, hó nélküli fagyok voltak, hogy a homokon kiültetett, vagy átiskoláz.ott csemetéknek a 15-20 %-a elfagyott, az iskolákban bennthagyott csemetéknek azonban csak 5-6 %-a, úgyszintén a kötött földeken is. "