A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Erdők a Duna-mentén az 1700-as években

A fenti lista akár az első ismert Szeged térkép előfutárának is tekinthető. Ezt az 1747-re datált munkát Kaltschmidt Ábrahám mérnök készítette, a korabeli felvételezési módszereket figyelembe véve, rendkívül gondosan. Erdők a Duna-mentén az 1700-as években A Duna-menti árterek, kiváltképp a déli végeken külön világnak számítottak. Mivel e terület nem tartozik választott témánkhoz, ezért csak a jelenlegi Pest megye határától Bajáig terjedő Duna-szakasz erdeit tekintjük át, azt sem a teljesség igényével. Bél Mátyás Országleírásában (Notitia) valószínűleg az 1730-as év természeti képéről találunk rövid leírásokat. A szerző a mai Bács-Kiskun megye (akkor Pest-Pilis-Solt vármegye) ismertetése során néhány településnél kitér az erdőkre is. így: „Dussnach (ma Dusnok) nyugatra fekszik Nádudvartól a Vajas irányába, és Bátya és Sükösd között van. Dalmát település, kalocsai birtok. Erdeje bőségesen van, de gabonaföldje csak szűkösen. " „ Fájsz a Vajas másik partján erdős és vizenyős helyen, a földje termékeny, de a vizek miatt sok károsodásnak van kitéve. " „Batisa (ma Bátya) a Vajas bal partján, nem messze Kalocsán túl dél felé, sík helyen, amely itt-ott az erdők miatt szép, de a földje nedves és az áradások ellen védtelen. " „Szent-Benedek a Vajas mellett terül el Kalocsa fölött, közel az erdőkhöz. " „ Tsanad fél mérföldnyire Sükösdön túl ugyancsak a Vajas szélén erdők között terül el. " „Sz.eremle a bocsi területtel határos falu a Duna kanyarulatában erdők közé rejtve. " Idézetek Szőts (1982). A II. József korabeli I. Katonai Felmérés megfelelő térképszelvényei (1783. Coll. XIII. és XIV., Sect. 23-34., továbbá 1783. Col XIII. Sect 31 és 32.) szintén jelölnek erdőket a Duna mellett. A felmérésekhez csatlakozó Országleírás (Landesbeschreibung) faluról falura, sőt esetenként az elszórt szállásokra is kiterjedően, szól ezek állapotáról. Eszerint a Duna ártéren előfordult a bükk, a tölgy, a nyír, az égerfa, a hárs, a szil, a jegenye és a fűzfa (Eperjessy 1979). A bükk minden bizonnyal téves határozás eredménye. A mézgás éger (Alnus glutinosa) és a bükk (Fagus sylvatica) egy hadmérnöknek, vagy térképésznek alig különbözik egymástól. Különösen akkor keverhetők össze, ha az illető német nyelvterületről