A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - A török hódoltság tájátalakító hatásáról és a legelők felértékelődéséről - A változások gazdasági háttere

Egyedeik az erdei populáció példányainál nagyobb testűek, és télen népesebb csapatokba állnak össze. Minimális búvóhellyel is beérik. A gímszarvas migrációs hajlama közismert. Rádiódetektoros vizsgálatok alapján megállapították, hogy példányaik akár 40 kilométert is képesek megtenni egyetlen éjszaka alatt. A Duna-menti ártéri erdőkből az állatok időről-időre átváltanak a Kiskunság távolabbi tájaira. Juhász Pál erdőmérnök szíves szóbeli közlése alapján a mocsaras helyeket akkor is elhagyják a szarvasok, ha ott sok a szúnyog. A török hódoltság tájátalakító hatásáról és a legelők felértékelődéséről A változások gazdasági háttere A török uralom alatt, az Alföldön alapvető gazdasági átrendeződés ment végbe. Az állattartás fellendült, a földművelés sokat vesztett korábbi jelentőségéből. A kényszerű ágazati váltás sikerességét egy nagyon lényeges külső tényező segítette. A XV. századtól kezdve alaposan megnövekedett a dél-német városok (Regensburg, Ulm, Strasburg, Ausburg, Nünberg, Bécs,...) és Eszak-Itália húsigénye (Magyar 1960). Ezekre a távoli, ám kiszámítható piacokra a pusztákon ridegen tartott szarvasmarhák tízezreit hajtották. A megélénkült kereslet mellett, a külterjes állattartás fellendülése az ország sanyarú helyzetével magyarázható. A török hódoltság második (a 15 éves háború utáni) felének zavaros viszonyai között a szántóföld müvelése kockázatossá vált. A legbiztonságosabb megélhetési forrást az elhajtható, könnyen menekíthető állatállomány jelentette. Ez a megállapítás akkor is helytálló, ha tudjuk, hogy egyes khász városok határában (így Szegeden is) korlátozott számban akadtak olyan állandó szállások, ahol az állattartás mellett szántottak, vetettek (Juhász 1989, Káldy Nagy 1970). A zákányi teleltető, szénáztató szállásokra 1570-ből találunk utalást (Juhász 1989). A művelési mód, a jó vízellátású, nagy fühozamú, kiterjedt kékperjés láprétek (Succisio-Molinietum hungaricae) okszerű hasznosítását bizonyítja. Míg a homokbukások sztyepprétjei és széttagolt buckaközi kékperjései egyértelműen a legeltetésnek kedveztek, addig a szóban forgó földek gazdaságosan kaszáihatók. (A Zákányi-medence recens növénytársulásairól bővebb információ található Gaskó -2001- írásában.) Találóan jellemezte az egykori állapotokat Salamon (1881) -idézi Magyar 1960- amikor ezt írta: „Kecskeméttől Szegedig egy óriási közlegelőt kell elképzelnünk. "