A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - A török hódoltság tájátalakító hatásáról és a legelők felértékelődéséről - A változások gazdasági háttere

... "A számba nem vett jószág félvadon járt, s az elvadult cserjék és homokfúvások árnyai közé rejtőzött a török rablók és a magyar szabad hajdúk zsákmányleső csapatai elől. " Kovács János (1901) Szeged példáján keresztül, mind a legeltetés fontosságáról, mind a megromlott közbiztonságról érdekes gondolatokat közöl, utalva a kettős kiszolgáltatottságra. „A városnak érdemes és okos tanácsa azonban nem mulasztotta el az e közben uralkodó királyok jóindulatát és kegyét is fönntartani, és megnyerni a sanyargatott város és polgárai számára. A török védleveleken kívül I. Miksától 1574-ben a városi vámokra, II. Ferdinándtól 1631-ben a városi helypénzre és III. Ferdinándtól 1642-ben a kunpusztákon való legeltetésekre is megerősítették régi jogaikat, illetőleg privilégiumokat szereztek. Azonban a török uralom alatt teljesen aláhanyatlott közbiztonság a kereskedők ide-oda utazását majdnem lehetetlenné tette, az utazók kiraboltattak, leölettek, az élelmes és szorgalmas Szeged lakossága a török hadaknak minduntalan meg-megújuló átvonulásai és elszállásolásai által nagy mérvben kiéletett, kizsákmányoltatott s ennek folytán nagyon megfogyott. " A Délkelet-Kiskunság buckásaiban a szilaj állattartás elképzelhetetlen lett volna a semlyékes vonulatok nélkül. Ez a megállapítás kiváltképp igaz a kor legfőbb exportcikkére, a magyar szürke szarvasmarhára vonatkoztatva. Nyáron, amikor a homoki gyepek teljesen kiszáradnak, a nagyobb testű jószágnak napjainkban is a kékperjés láprétek, sásrétek és füzlápok jelentik az egyelten biztos legelőt. A másik alapfunkció a téli táplálkozás biztosítása, vagy legalábbis segítése. A vastag hótakaró alá került pusztán az állatoknak nem sok harapnivaló akadt. Ilyenkor jött igazán jól a magassásos rétek, továbbá a gyér nádassal benőtt átmeneti zónák biztosította élelemforrás. Ez tette a gulyások számára kiemelt fontosságú területté az egykori árterek nádasokkal, gyékényesekkel és sásosokkal tarkított mocsárrétjeit is (Somogyi 2000). Bár Szeged 1552 után a Hódoltság belső területéhez tartozott, a magyarok rendszeresen megadóztatták. Igaz ennek mértéke lényegesen kisebb volt, mint amit a megszállók kivetettek. A két adó egymáshoz viszonyított aránya Szakály Ferenc szerint 4^1,5:1 (idézi Blazovich 2005). A hódoltság alatti (és utáni) áldatlan állapotokhoz Szeged környékén hozzátartozott a kunokkal, majd a kun területek új uraival történő állandó torzsalkodás is (Gyucha 2004).